Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 16 (231. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
1524 Egyetértettek a forradalommal és együtt éreztek az egyetemistákkal, a felkelőkkel , de tevékenyen többnyire nem vettek részt az események alakításában. Ugyanakkor egyesek személyesen vettek részt a forradalomban, többnyire magányosan - ez az igazság. A "polgár" szónak akkor egészen más volt a csengése és az értelme. A forradalom fő erej ét a diákság, a munkásság és a parasztság alkotta. Az egyetemi hallgatók több mint a fele munkásparaszt származású volt; tanúsíthatom, hogy szinte senki sem akart visszatérni a '45 előtti viszonyokhoz. Hittek abban, hogy nekik élen kell járniuk a szabadsá g és függetlenség kivívásában. Ez volt a legfontosabb és legfőbb feladat. A saját utunkat kívántuk járni. A háború megpróbáltatásai után összeomlott ancien régimeet minden tekintetben eltemettük, és ugyancsak temetni kezdtük a kommunista diktatúrát. Nem a kartuk egyiket sem, hanem a keserű megpróbáltatások után egy emberséges rendszert szerettünk volna kialakítani, elképzeléseink erősen szocialisztikusak voltak. De így gondolkodott '56 legjelentősebb gondolkodója és szereplője, Bibó István is. Szó sem volt korlátlan és teljes körű reprivatizációról. Maga Mindszenty József hercegprímás is "a közjó által igazságosan korlátozott magántulajdon"ról beszélt. Ez a vélemény képviselte akkor a forradalom jobbszélét, ma pedig nincs az Országgyűlésben olyan párt, amel yik ennyire baloldali nézetet vallana. A Nagybudapesti Központi Munkástanács szakértői '56 novemberében arról vitatkoztak, hogy az engedélyezendő magánvállalatok létszáma 100 vagy 200 főben legyen korlátozva. De ne felejtsük el, hogy ebben az időben Nyuga tEurópában több országban államosítottak, így NagyBritanniában, Franciaországban, Ausztriában, hogy a legfontosabbakat említsem. Ekkor még nem alakult ki a szociális piacgazdaság koncepciója, de már létezett a munkásönigazgatás elve s kezdeti gyakorlata . Sem az egyetemi diákság, sem az üzemi munkásság, amelynek legitim képviselői voltak a munkástanácsok, hallani sem akartak a gyárak visszaadásáról egykori tulajdonosaiknak, hanem az imaginárius köztulajdon társadalmasítását akarták. A nagy vagyonokat Euró pában szinte mindenütt korlátozták, rendkívüli mértékű adókkal terhelték. Ehhez igazodtak a mi elképzeléseink is. Természetesnek tartottuk viszont a parasztgazdaságok méretét lényegesen nem meghaladó földek visszaadását, az egyéni vállalkozások, fizikai és szellemi műhelyek létrehozását, általában a szellemi vagy fizikai személyes munkához igazodó és kapcsolódó, szervező és irányító tevékenységekhez kapcsolódó tulajdon birtoklását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Köszönö m, elnök asszony, holnap folytatom. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Elnézését kérem, képviselő úr, szívesen hallgattuk volna még, de sajnos a Házszabály ötperces időkeretet ír elő a számunkra a napirend utáni felszólalásoknál. Feltételezem, hog y a kormány jelen lévő képviselője erre a felszólalásra nem kíván reflektálni. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: "Zajártalmak hazánkban" címmel. A képviselő urat i lleti a szó. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Egy olyan paradox helyzetről kívánok beszélni, ami, azt hiszem, Európában egyedülálló. 2000ben a Közlekedéstudományi Intézet Rt. az ország húsz forgalmas telep ülésén zajmonitoringvizsgálatot végzett, és megállapították, hogy sok településen a közúti forgalom zaja magasabb az éjjelre előírt 55, illetve a nappali 65 decibeles határértéknél. Magyarországon a lakosság fele zajos környezetben él. A jelentős zajszint alvászavart, pszichés terhelést, szív- és érrendszeri betegséget, tartós halláskárosodást eredményezhet. (22.40)
