Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
148 Az indoklásban hangsúlyos szerepet kap a katonai szolgálat, a békeidőben külföldön, akár hadműveleti területen végzett tevékenységnek az életre és az egészségre veszélyes vol ta, a katonai szervezethez tartozás korlátozó hatása az állampolgári jogok tekintetében. Mindezek az indokok alapvetően helytállóak, de nem hiszem azt, hogy a rendőrség és a határőrség állománya kevésbé veszélyes körülmények között végzi a munkáját, sőt kö zismert, hogy a rendőrség állományából is számosan teljesítenek a honvédséghez hasonló külföldi szolgálatot. Arról nem is beszélve, hogy a határőrség változatlanul a fegyveres erő része, tehát adott esetben éppúgy az életüket kell áldozni, mint a honvédség tagjainak. Véleményem szerint az önálló törvény ilyen gyors és váratlan előterjesztésének, illetve benyújtásának az a valódi oka, hogy a Belügyminisztérium tudatos döntés alapján a honvédség hivatásos állományát kihagyta a köztisztviselői törvény módosítá sából, melynek következtében a honvédség elesett egy sor időszerű és szociálisan is kedvező juttatástól, mindenekelőtt az illetményrendszert, az illetményemelést illetően. (11.00) Ezt a mulasztást a kormány mindenképpen korrigálni kívánta, mégpedig minél e lőbb, mivel közelednek a választások, és egy ilyen baki nem tesz jót a kormánypártok rogyadozó presztízsének. A latin közmondás jut eszembe: nesciat sinistra tua, quid faciat dextera tua. Pestiesen átfordítva: az egyik balkéz nem tudja, hogy mit csinál a m ásik balkéz. Nincs kommunikáció a kormányban, a kormány minisztériumai között. Úgy tűnik, hogy két kormány van: egy nagyobb és egy kisebb; a kisebbiket hitbizományként adták oda eredendő bűnként, a rossz koalíciós alku következtében, és három tárca oda van vetve a meglehetősen szakszerűtlen vezetésnek. Tehát ez egy képtelen helyzet, hogy akkor, amikor a kormány egységes köztisztviselői rendszerről beszél, egyszer csak így szétszabdalja, és minisztériumonként mint önálló várakból különkülön folynak be ide a törvényjavaslatok. Ezen túlmenően a honvédség beindított átalakítása nem váltott ki osztatlan elismerést, éppen a hivatásos állomány körében, mivel a kapkodó és koncepciótlan humán intézkedések súlyos következményekkel jártak, továbbá nőtt a honvédségből történő kiáramlás, a kilátástalanság, a perspektívátlanság érzete. Ezért kellett ilyen sürgősen lépni a honvédelmi kormányzatnak. A szükséges korrekciók azonban nem igénylik feltétlenül egy új és önálló törvény megalkotását, mivel a fegyveres szervekre von atkozó módosításoknak a honvédségre való kiterjesztésével rövid úton meg lehet oldani. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a törvényjavaslat indoklásának azon kitétele, mely szerint a benyújtott törvényjavaslat csak igen kis mértékben lép túl a hatályos tör vényen, és ad újat ezekhez képest. Az SZDSZ haderőképe egy kis létszámú, modern, ütőképes, NATOharmonizált, fenntartható és fejleszthető, valamint a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásokból finanszírozható, önkéntes hivatásos honvédség, amelynek kulcsel eme, értékhordozója a személyi állomány, ezen belül a hivatásos állomány és a fokozatosan növekvő szerződéses állomány. A szerződéses állománynak a léte, a kiképzése, de egyszerűen a léte kulcskérdése az egyre húzódó honvédségi haderőreformnak. A honvédség hivatásos és szerződéses állománya szolgálati viszonyának az új körülményekhez való igazítása, a súlyosbodó humánproblémák megoldása, az euroatlanti jogharmonizáció sokoldalú és mélyreható elemzést, alapos törvényelőkészítést és magas színvonalú törvényi szabályozást igényel. Olyan törvényre van szükség, amely nem a múltba néz, hanem előretekint, igazodik az európai általános gyakorlathoz, jól illeszkedik a demokratikus társadalom jogrendszeréhez, és egyúttal a katonai szolgálat követelményeinek maradékta lanul megfelelő szolgálati viszonyokat eredményez; olyan viszonyokat és olyan anyagi, erkölcsi, működési feltételeket, amelyekben az emberi jogokat csak a katonai tevékenységhez múlhatatlanul szükséges mértékben korlátozzák, és ezt is önkéntesen korlátozza az egyenruhába öltözött, egyébként teljes jogú állampolgár. A katonai életpálya jól tervezhető és egyúttal kiszámítható, és az előmenetelhez szükséges feltételek mindenki számára egyformán biztosítottak; ezt kellene a törvénynek tükröznie. Sajnos nem
