Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
126 hogy kamerákat lehessen felszerelni a nyilvános helyeken túlmenően munkahelyeken és oktatási intézményekben. (9.10) Azt gondolom, nem indokolatla n a párhuzam, amit magam is felszólalásom címében használtam Orwell "1984" című regényével. Nyilván mindannyian emlékezünk olvasmányélményeinkre, az angol szerző ebben a regényében arról ír, hogy egy jövőbeni, elképzelt, diktatórikus államhatalom arra töre kszik, hogy minden körülmények között ellenőrizze polgárait, ha úgy tetszik alattvalóit, mindenhová kamerákat szerel, egy idő után a nyilvános helyeken túlmenően a munkahelyekre, iskolákba, majd az otthonokba is. És a Nagy Testvér mindenhol figyel minket, számon tartja az életünket, figyeli a magánéletünket, nem tudunk elbújni előle, és mindenhol valamilyen módon nyilván vagyunk tartva. Ez az orwelli vízió kezd valóra válni ebben a törvénytervezetben, és ennek a valósága fenyeget minket. Miről van szó a tör vénytervezetben? Az előttem lévő elképzelés, amely az Igazságügyi Minisztériumban készült, az egyik paragrafusában kimondja, hogy "Nyilvános helyen, oktatási intézményben, illetőleg munkahelyen az ott jelen lévő személyek megfigyelése céljából kép- és hang felvételt rögzítő berendezés a nyilvánosságnak a megfigyelés tényéről és a megfigyelő eszköz elhelyezésének helyéről történő egyértelmű tájékoztatása mellett helyezhető el." Nos, képviselőtársaim, aki járatos a jogban és ismeri a törvényeket, az tudja, hog y itt a tervezet a Rubicont akarja átlépni, azt a Rubicont, amelyet információs önrendelkezési jognak nevezünk. Ez a passzus felszámolja az információs önrendelkezési jogot Magyarországon. Azt gondolom, hogy vagy egy súlyos tévedéssel állunk szemben, vagy pedig egy elképesztő gyakorlattal, elképzeléssel, tendenciával, ami kirajzolódik a törvényjavaslat mögött. Az információs önrendelkezési jognál érdemes egy pillanatra megállnunk, hiszen ez egy nagyon erős alapjog Magyarországon, és a parlamenti képviselők tudják azt, hogy az elmúlt években nagyon komoly lépések történtek Magyarországon e jog erősítésére. Például Sólyom László, aki az Alkotmánybíróság elnöke volt hosszú éveken keresztül ebben az országban, és nagyon jelentős jogi munkásság is fémjelzi az ő n evét és tevékenységét, egy tanulmányában ír arról, hogy az a döntés, amit az Alkotmánybíróság a személyi szám használatával hozott, valójában az alkotmány részévé vált Magyarországon, és ez a döntés borzasztó mértékben megerősíti nálunk az információs önre ndelkezési jogot. Nagyon szépen és rendkívül alaposan alátámasztott érvekkel is szól amellett, hogy miért szükséges különösen Magyarországon és különösen ezzel a történelmi múlttal és jogrendszerrel rendelkező országokban e jognak az erősítése. Sólyom is a rról beszél, ha nem figyelünk arra, hogy az információs önrendelkezési jog mint mindenképpen és minden körülmények között érvényesülő alapjog, jelen legyen a magyar jogrendszerben, akkor elfogy körülöttünk a szabadság, ahogy elfogy a víz és ahogy elfogy a levegő. Tehát ez a jog, tudjuk jól, hogy korlátozható, de csak rendkívül indokolt esetekben és nem általános érvénnyel, ahogy most a tárca próbál kísérletet tenni erre, hanem csak szektorális törvényekben. Mit mondtak erre a kritikára a törvényjavaslat véd elmezői, amikor elmondtuk, hogy ez az állapot tényleg elképesztő, és hihetetlen dolgok keveredhetnek ki ebből a törvényjavaslatból? Először is azt mondták, hogy egy létező gyakorlatot akarnak megfelelő mederbe terelni. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem létezi k ilyen gyakorlat! Hála istennek, Magyarországon még nem jutottunk el oda, hogy az iskolákban fel lehessen szerelni kamerákat, hogy megfigyelhessék a tanulókat, mondjuk, a vécékben kamerákat tegyenek fel, hogy megnézzék, dohányoznake a diákok az iskolai s zünetekben. Nem jutottunk el oda, hogy a munkahelyeken kamerákat szereljenek fel, hogy megnézzék azt, a dolgozók a munka törvénykönyvében biztosított kávészünetben mit csinálnak és miről beszélnek egymással. Tehát nemhogy nem jutottunk el ide, hanem minden t meg kell tennünk azért, hogy soha ne jussunk el ide.
