Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
124 Az utóbbi hónapokban - és ez adja a mai nap napirend előttijének az aktualitását - végül is kiderült, hogy teljes és súlyos válságban van a területfejlesztési intézményrendszer, és gyakorlatilag m indaz, ami felépült az elmúlt években, az Európai Unió megfelelő döntéshozói által lenullázódott. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem fogadja el az Európai Unió a magyarországi régiókban kialakított intézményeket partnereknek, nem fogadja el, hogy ezek a régiók fejlesztési programokat készítsenek - pontosabban készíthetnek saját maguk, ha akarnak, csak éppen az Európai Unió nem veszi őket komolyan, nem fogadja be támogatási alapként, hanem egyesegyedül csakis a magyar kormánnyal tárgyal. Tökéletesen ellen e van minden normális európai fejlődési tendenciának, a regionalizmusnak, és leginkább azoknak a demokratikus lépéseknek, amelyek a kormányzati hatalom megfelelő szintekre történő átadását jelentik. Két furcsa kategória közötti harc folyik, a decentralizác ió és a dekoncentráció között. Európában ma decentralizáció folyik, magyarul: az egyes hatalmi eszközök, lehetőségek, pénzeszközök át vannak adva azokra a szintekre - amit az előbb már mondtam , ahol megfelelően ezekkel az eszközökkel bánni tudnak. Ezzel szemben a Fideszkormány dekoncentrál, a hatalmat saját maga területi szervezetein keresztül gyakorolja, nem vonja be a demokratikusan választott önkormányzatokat ezen döntésekbe. Látszólag bevonja - és tulajdonképpen ez a mondanivaló egyik lényege , töké letesen jogszerűtlenül úgy vonja be, hogy közben az állami képviselőket, az egyes tárcák képviselőit - hangsúlyozom a fogalmat: képviselő, a törvényben benne van, hogy a miniszternek a képviselője lehet az adott tanácsokban , önkormányzati Fideszképvisel ők, és parlamenti Fidesz- és kisgazda képviselők töltik be. Tökéletesen jogszerűtlenül töltik be, egyrészt ellene van, inkompetens, teljes mértékben összeférhetetlen a saját helyzetükkel, másrészt pedig elfogadhatatlan, hogy egy államigazgatási központi sz erv képviselője egy önkormányzati helyi képviselő legyen. Nem is rendelkezik az információkkal, nem is hajthatja végre azokat az utasításokat és rendelkezéseket, amelyek egy államigazgatási rendszerben, egy minisztériumban végrehajtandók, és felelősségre s em vonható. Ha most belegondolnak mindabba, amivel ma a sajtó tele van, hogy Torgyán úrnak képviselőjeként milyen módon intézkedtek anyagi ügyekben egyes személyek, és milyen módon, csak büntetőjogilag kérhetők számon, akkor pontosan lehet következtetni ar ra, hogy mi lesz ezekben a területfejlesztési intézményekben is. Összefoglalóan: tragikus a helyzet, az egésznek a vége egyetlenegy számmal kimondható: azáltal, hogy rossz a lehatárolás, rossz az intézményrendszer, nem működik programszerűen, várhatóan 200 6tól évente 150180 milliárd forinttól esik el az ország. Ha abba belegondolunk, hogy a Széchenyiterv eddig összesen 80 milliárd forintot osztott szét (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és ez egy gazdasági fellendülés része, azt szeretném megkérdezni, hogy akkor a 150 milliárd milyen gazdasági fellendülést indukálhatna, és a hibás döntések ezt akadályozzák meg. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvez etőhelyettes úr. A kormány nevében megadom a szót Kékkői Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök ass zony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Minden tiszteletem ellenére engedje meg, hogy vitassam és kétségbe vonjam, amit a területfejlesztési intézményrendszer súlyos vereségeként állít. Értékelésem és más független szakértők véleménye szerint is azt áll apíthatjuk meg, hogy a területfejlesztés intézmény- és eszközrendszerében jelentős előrehaladást értünk el mind a jogi és pénzügyi, mind pedig a szervezeti kérdések tekintetében is. A legfontosabb lépések között említem, hogy a területfejlesztési törvény m ódosításával az Országgyűlés megerősítette az országos területfejlesztési koncepcióban meghatározott
