Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
109 Éppen ezért nagyon sokszor kellene erről beszélni, különösen napjainkban, amikor is ez nemcsak kenyérkérdés, hanem megélhetési kérdés is. Elsősorban befejeződött a 2000. és a 2001. gazdasági év legfontosabb termékének, a búzának a learatása, elcséplése. Valaki készül a következő gazdasági évre, újra vet, majd később arat és értékesíti egy év múlva ugyanezt a termékféleséget. Kinek nem é ri meg? Ez elgondolkodtató, amikor erről a nagyon fontos termékről beszélünk, de szükségeltetik azért, mert közel egymillió embert érint, és az egy hektártól a 15 hektárig vagy többig az embereknek fontos megélhetési forrása is lehet a búza értékesítése va gy megtermelése. Természetes, hogy kötődik sok mindenhez, de legfőképpen a magyar ember megélhetéséhez. Kik örülnek ennek a rendkívül bő termésnek? Elsősorban említeném a malomipart, a kenyérnek való megtermelésénél a pékeket, vagyis a kenyér árát. A malom ipar igen, a termelők nem veszik jó néven azt, amikor a búza értéke alacsony, a kenyér drága. És a kereskedők, itt egy pillanatra meg kell állni, és el kellene gondolkozni valamennyiünknek ebben az országban, aki mezőgazdaságból él, a legtöbb ember... - ug yanakkor az ország asztalára miért kerül drága kenyér? A két összehasonlítás a termelői ár rendkívüli alacsonysága miatt szinte elfogadhatatlan. Nem véletlenül mondom el én is sokszor - meg még fogom is elmondani , hogy e körül a probléma körül nem volna szabad hallgatólagosan vagy magyarázatképpen... - sok mindent fel lehet hozni, de megmagyarázni igazán nem lehet. (22.10) Nyilván egy berögződött témáról van szó, amikor is elkezdődött, közel 30 éve, ennek a csodálatos termékünknek a leértékelése. Csak azt mondom, hogy óriási költségek vannak rajta, és nem fedezi egy hektár jövedelme a költségek finanszírozását. De a magyar parasztság kötődik ennek a terméknek az előállításához, és természetesnek veszi, hogy neki kenyeret kell az ország asztalára tennie, az onban ennek a kérdésnek a megoldása nem biztosított. Mindenképpen szükségeltetik ennek az újragondolása, újraértékelése, hogy valamennyi olyan parasztember, aki a mindennapi kenyerünkért dolgozik, fáradozik verejtékkel, megérdemelt helyre kerüljön a gazdas ági életben. Ennek a megoldása természetesen nemcsak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium dolga; az egész kormánynak, az egész parlamenti képviselőtestületnek nyomatékosan fel kell hívni a figyelmét. Nagyon gondolkozzunk el ezen, hogy a keny érnek valónkat megfelelő helyre tegyük. Rajtam kívül nyilván lesz még több hozzászólás ehhez, természetesen nem a mai napon, de ennek a megoldásnak a mottóját meg kell találni. Kérem ebben az FVM segítségét, s minden olyan emberét, akit érdekel a magyar bú za értéke. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében Kékkői Zoltán államtitkár úr válaszol. Tessék! KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsam! Már többször elmondtam, de még egyszer elmondom, hogy a búzatermelés költsége és jövedelme gazdaságonként változhat, attól függően, hogy a termőterület az ország melyik részén helyezkedik el, milyenek a termelés helyi körülményei, például a föld minő sége. Az is lényeges körülmény, hogy a termelő a minél kedvezőbb termés elérése érdekében milyen termesztési technológiát alkalmaz, és összességében mekkora összegű a termelési ráfordítása. A hektáronkénti termésmennyiség átlagos alakulása megyénként jelen tős különbségeket mutat. Vannak megyék, ahol a termésátlag jelentősen és gyakran az országos átlag alatt van, és vannak olyan régiók is, ahol az eredmény kimagasló mértékű. Példaként említeném, hogy amíg a 2000. évben a búza országos termésátlaga 3,63 tonn a/hektár volt, addig Nógrádban 2,55 tonna/hektár, Baranyában pedig 4,51 tonna/hektár volt.
