Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - a belügyminiszterhez - "Mit kíván tenni annak érdekében, hogy saját nevét hivatalos okmányaiban Magyarországon minden magyar állampolgár magyarul használhassa?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
86 személynek biztosított, hiszen biztosított a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek mindegyike számára a kétnyelvű anyakönyvezés is, addig - legalábbis a hatályos magyar jogszabályok szerint - Magyarországon nem bizt osított a határainkon kívülről honosodott magyarok számára a magyar anyanyelvnek megfelelő név, a családi név használata. Szükségtelennek tartom a helyzet abszurditását tovább magyarázni, hiszen gondolom, valamennyien elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Magya rországon magyarok magyar nevét magyar hatóságok ne magyarul írják. Sajnos az anyakönyvi szabályok jó része mára elavult, jogforrási szintjüket, szabályozásuk súlypontjait tekintve idejétmúlt, ezáltal Magyarországon a magyarok emberi jogai is sérülnek, és jó volna, ha csak ebben sérülnének. Tisztelt Államtitkár Úr! Miután a magyar nyelvhasználat az anyakönyvezésnél csupán az utónévre vonatkozik, a családi névre azonban nem, azt hiszem, indokolt a vonatkozó joganyagnak az elemi igazságérzetet követő korszerű sítése. Kérdezem tehát - és kérem is egyúttal , mit kíván tenni a tárca annak érdekében, hogy az anakronisztikus anyakönyvi szabályozás végre igazodjon nemcsak a szlovák nyelvtan, hanem a magyar nemzetpolitika követelményeihez is. Köszönettel várom válasz át. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Az interpellációra Kontrát Károly államtitkár úr válaszol. Tessék, államtitkár úr! DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A polgári kormány a képviselő úr által is jelzett probléma megoldására megtette a szükséges lépéseket. A tisztelt Ház a közelmúltban tárgyalta a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítását. A javaslat részét képezte, hogy a magyar állampolgárságért folyamodó személy egyben kérheti a saját vagy felmenői egykori magyar családi nevének viselését, valamint a nemre utaló végződés, illetve névelem elhagyását. A törvényjavaslatot az Országgyűlés 2001. május 29i ülésnapján elfoga dta, ennek következtében az eljárás egyszerűsödik. Szeretném fölhívni a figyelmet azonban arra is, hogy alapvető érdek, hogy a név megváltoztatása dokumentált és követhető legyen. A gyakorlatban számtalan példa található arra, hogy például az öröklési jogi érvényesítésénél milyen jelentősége van annak, hogy az örökös tudja igazolni a neve megváltoztatásának vagy megváltozásának körülményeit. Ami pedig a tisztelt képviselő úr által említett szlovákiai példát illeti: szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a szlovák anyakönyvi jogszabály lehetővé teszi, hogy a nem szlovák nemzetiségűek nevét az anyanyelvükön jegyezzék be az anyakönyvbe. (16.50) Tehát ma már mindazok, akik vállalják magyar nemzetiségüket, egyszerű írásbeli bejelentéssel ké rhetik a szlovák anyakönyvi hatóságtól a családi nevük magyar helyesírás szerinti bejegyzését. Kérem a képviselő urat, hogy az interpellációjára adott válaszomat fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megkérdezem a képviselő urat, elfogadjae a választ. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, az a törvényerejű rendelet, amelyet én idéztem, úgy szól: "az állampolgárság megváltoztatása nem érinti a ko rábbi személyállapotot és annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket" - ez Szlovákiára vonatkozott volna. Abban a reményben természetesen, hogy hasonló panaszok most már - az Országgyűlés nyilvánossága előtt ismertté vált rendeletmódosítás nyomán - nem jelennek meg előttünk és a