Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. augusztus 13 (219. szám) - Bejelentés képviselő frakcióból történő kilépéséről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
254 SZDSZ soraiban. - Az elnök csenget.) , és így szerepelhetett a magyar miniszterelnök ötpontos javaslatcsomagjában, amelyet átnyújtot t román partnerének. Az autópályára vonatkozó javaslatban egyesül a három fő külpolitikai célkitűzésünk mindegyik eleme, hiszen a határokat átívelő nemzeti integrációnak valóban rendkívül fontos összetevője a gazdasági dimenzió. Magyarország számára nem cs upán az anyaország építése, hanem az egész térség, KözépEurópa építése is prioritást élvez; számtalan infrastrukturális program indulhatott el az elmúlt években, és nem kell külön ecsetelni, hogy miért fontos az autópálya felépítése az összeurópai infrast rukturális rendszer kiépítése szempontjából is. De mint ahogy Magyarországon az autópályaépítés közvetlen hatásain túlmenően a másodlagos gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő hatásai sem hagyhatóak figyelmen kívül, ennek a javaslatnak az esetében is elmondh ató ugyanez. A román miniszterelnök válasza mindenféleképpen pozitív volt, érdeklődéssel fogadta a magyar ötpontos javaslatcsomagot, és várjuk, hogy megszülessen a román fél részéről is a magyar féllel egy irányba mutató politikai akarat. Hadd idézzem a ko rmányközi infrastrukturális vegyes bizottság július 12ei jegyzőkönyvét: "A közúti összeköttetések terén a felek egyaránt támogatják a 4es összeurópai közlekedési folyosó BukarestNagylakSzegedBudapest szakaszának, illetőleg az úgynevezett TINAhálózath oz kapcsolódó BukarestNagyváradMiskolcKassa útvonalnak a kiépítését. Ez utóbbi említett útvonal megvalósításának műszaki és pénzügyi kérdéseit szakértők vizsgálják." Tehát két külön kérdésről van szó, amikor a déli, illetőleg az északi útvonalról beszél ünk, és a román fél gondolkodásában is megfér egymással a két párhuzamos autópályának a kiépítése. A mi gondolkodásunkban is megfér, de annyi különbséggel, hogy közös beruházásra vonatkozó készséget az ÉszakErdélyen átvezető autópályával kapcsolatban nyil vánítottunk ki; a magyar érdekeltség számos okból az északerdélyi pályára vonatkozóan jelentősebb. Itt még el szeretném mondani, hogy a műszaki finanszírozási tervek kidolgozásának nyilvánvaló előfeltétele a már említett kölcsönös politikai akarat megszül etése, amelyre látunk esélyt, és várjuk a román fél pozitív visszajelzését. És befejezésül azt is fontosnak tartom, hogy ebben a kérdésben a magyar parlament pártjai között konszenzus legyen. Azt hiszem, nem kellene akadálya legyen annak, hogy ebben a kérd ésben a magyar parlamenti pártok között konszenzus jöhessen létre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kovács László frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar S zocialista Párt. KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A parlamenti demokrácia lényege, hogy a parlament alkotmányos feladatának megfelelően meghatározza a kormányzás irányát és folyamatosan ellenőrizze a kormány tevékenységét. Ehh ez elengedhetetlen a rendszeres és gyakori ülésezés, hogy a választók millióit képviselő ellenzék is befolyásolhassa a döntéseket, és szóvá tudja tenni, ha a kormány átlépi a törvényesség, az alkotmányosság határait. A parlament szerepének csorbítását jele nti a plenáris ülések ritkítása, ha például nem hetente, csak háromhetente van erre lehetőség. Az ellenzék alkotmányos szerepe érvényesülésének nélkülözhetetlen eszköze az interpelláció és a kérdés. Demokratikus jogállamban nem fordulhat elő, hogy ezt a ko rmányoldal sajátítja ki magának, hogy kormánypárti képviselők szólítanak meg kormánytagokat csak azért, hogy lehetőséget adjanak a kormány indokolatlan felmagasztalására és az előző kormány, az ellenzék gyalázására. A közpénzek felhasználásának meghatározá sára szolgál az évenkénti költségvetési vita. Normálisan működő demokráciában fel sem merül, hogy erre csak kéthárom évenként kerüljön sor. Fel sem merül, hogy a kormány a parlament felhatalmazása nélkül, azaz sajátjaként, kényekedve
