Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
23 kormányzat, a miniszterelnök úr alapvetően másképp, előrehaladottan és pozitíva n ítéli meg ezeket az alapkérdéseket. Mi ezt nem így látjuk. A göteborgi találkozó kapcsán az előrelépést tulajdonképpen úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a tagjelölt országok nagyobb biztatást kaptak abban a tekintetben, hogy az Európai Parlament 2004es válas ztásán várhatóan tagállamként vehessenek már részt. Tudjuk, hogy a diplomáciában a kifejezéseknek, a szavaknak is nagy súlya van, de tulajdonképpen arról van szó, hogy az eddigi "remény", "hope" szót a választásokon való részvétellel kapcsolatban most a "s hould", a "kellene" váltotta fel. Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy Schröder kancellár a híradások szerint hogyan nyilatkozott: "A kikényszerített dátum a tagjelölteket helyezi nyomás alá. Ráadásul nem lehet egyértelműen eldönteni, ki a legfelkészültebb." Hozz átette: "A bővítési hajrá idejére esik az agrárreform, és ebből gond lehet." Nos, a jelenlegi helyzetet egy hasonlattal tudom megvilágítani, egy gátfutóversennyel: egy olyan gátfutóversennyel, ahol most a célegyenesben vagyunk, vagy legalábbis annak az ill úzióját érezzük. A versenybíróság a dobogósok reményteli időeredményét határozza meg, ugyanakkor a hajrában a gátak magasságát még állítgatja, és a célszalagot is ideoda helyezi, verseny közben. Ez a verseny komoly tétre megy, ugyanakkor a nyertesek díja még ismeretlen. A versenybíróság elvileg meghatározza a dobogósokat is; a közönség szavazatára is szükség van a díjak átadásához - lásd az ír népszavazást. A kormány 31 tárgyalási fejezetből 22t zárt le. A vé glegeset nem mondhatjuk, hiszen az EU álláspontja az, hogy ameddig a tárgyaló fél valamennyi fejezetet nem zárt le, addig bármelyik újból megnyitható. Tehát azt mondjuk, hogy mi futunk az élen. Ezzel kapcsolatban hadd említsem meg Władyslaw Bartoszewski le ngyel külügyminiszter kijelentését - Verheugen úrnak, a bővítési biztosnak az egyetértésével , amelyben elutasította azt a megközelítést, amely a tagjelöltek felkészültségét csupán az általuk lezárt fejezetek számával ítéli meg. Lengyelország eddig 16 fej ezetet zárt le. A lezárt fejezetek száma semmit nem mond el Lengyelország valódi felkészültségéről. Úgy tűnik, Lengyelország más utat választ: vállalva akár a tárgyalások lassúságát, a kemény tárgyalásokat helyezi előtérbe. Volte ára annak, hogy Magyarors zág ebben a furcsa versenyben, a 22 fejezettel élen járva, most elismerést váltott ki? Igen, komoly ára volt: a termőföld tekintetében. Mi eleve nem a lengyel igényekkel léptünk fel, a tíz évnél jóval nagyobb földvásárlási tilalommal; a magyar kormány elev e kompromisszumosabb javaslattal élt: a tíz évvel. Ehhez képest körülbelül másfél hónapja megjelent az az EUálláspont, amely hét évre korlátozza ezt a tilalmat, és a farmerek számára lehetővé teszi az azonnali földvásárlást. A külügyminiszter úr, legalább is a sajtó híradásai szerint, erre az ajánlatra azt mondta, hogy ez Magyarország számára elfogadhatatlan. Ehhez képest másfél hónap alatt ez az ajánlat mégis elfogadásra került - igen, tudom, azzal a különbséggel, hogy a gazdálkodók három év letelte után v ásárolhatnak termőföldet. Hogy ez vajon milyen kemény tárgyalások eredményeképpen született meg? Nos, erre azt kell mondanom, az Európai Értesítőt idézve: "A tőke szabad áramlását érintő fejezet terén Magyarország elfogadta az Unió közös álláspontját." A k érdés a következő: mit jelent ez a három év? Az Európai Unió állampolgárainak magyarországi "jogkövető magatartását", a zsebszerződések rendszerét ismerve, ismerve olyan egyedi eseteket, hogy EUpolgár tulajdonában van egy falu főtere, fel kell tételeznünk , hogy ez a három év ittlakást és gazdálkodást követően lehetséges termőföldvásárlás - hogy ezt a szót használjam - strómanok segítségével gyakorlatilag oda vezethet, hogy három év után szabad földvásárlás történik, miközben az eredeti álláspontunk a tízév es tilalom volt. Tehát ha itt valóban nem tudunk a saját törvényeink segítségével, azon a kereten belül, amit az EU megenged, további lépéseket tenni, akkor fennáll annak a veszélye, hogy ezekkel a kiskapukkal a tíz év három évre változik, ami nagyon súlyo s, nagyon nagy ár lenne.
