Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Mentelmi ügyek: - DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABADI BÉLA (független):
153 volna, ebből még nem következne, hogy utasítottam is. A rendelet ugyanakkor kifejezetten nem az anyagi kérdésekre, hanem a vezetői értekezletek megszervezésére, napirendjére és az emlékeztetőre vonatkozik. Az indítvány csalás alapos gyanújáról is szól, de az utazási esetek semmilyen csalásra nem utalnak. A csa lás ugyanis tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás, ezt pedig egy delegációtaggal, aki az elszámolást végezte, és egyben mindenről tudott, nem lehet megtenni. Ha pedig ő éveken át rosszul számolta a költségeket, ez kizárólag rá tartozik, amit a belső ellen őrzésnek az éves zárás során fel kellett volna tárnia. Mindenesetre meglepő, hogy a folyamatosan rosszul elszámoló főosztályvezetőt többéves külföldi kiküldetéssel jutalmazták, miközben ellenem büntető feljelentést tettek. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Tetemes munkám viszonylag kis részében foglalkoztam a miniszter helyett a tulajdonosi jogok ellátásával. A vagyont a minisztérium, amely nem gazdálkodó szervezet, társaságok kezelésébe adta. A hűtlen kezelés bűncselekménye pedig, amely Boros Imre feljelent ésekor megfogalmazódott, egy esetleges vagyonkezelői magatartás. Ezt az álláspontot bizonyítja a Tocsikügy is, hiszen ott nem a felügyelő miniszter, a tulajdonos volt és van a vádlottak padján, hanem a vagyonkezelő szervezet tagjai. Ha ebben a felfogásban a Gt.vel ellentétes, precedens jellegű változás lenne, a jövőben bármely állami vezető hozzám hasonló tortúra, meghurcoltatás elé nézhetne. Ezt vetíti előre a legfőbb ügyész indítványa, amelyben arról ír, hogy tulajdonosi jogokat láttam el, majd a követk ező mondatban így folytatja: "e vagyonkezelői jogkört". Ezt a képtelen csúsztatást talán az motiválja, hogy a személyemet hogyan lehetne a hűtlen kezelés gyanújával mégis kapcsolatba hozni. A hűtlen kezelés alapos gyanúja főként az FTCreklámszerződésekkel kapcsolatban fogalmazódik meg. Bár jobb lett volna, ha a klubnál valódi sportfinanszírozás működik, szükségből a nem elegáns, de törvényes megoldást nem lehetett elkerülni. Egyébként is több évtizedesek az FTC és az FVM, FM, MÉMcégek kapcsolatai. Ezt a kérdéskört több interpelláció is feszegette, a választ a parlament, a kormánypártok szavazataival, mindig elfogadta. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!) Az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal és a kormány más információkból is tudott erről. Ha a kormány megtiltja, más helyzet állt volna elő. Ugyanez mondható el a kisgazda frakcióról, amely most kizárt, de korábban egyenesen követelte az FTC valamilyen segítését. (Zaj az MSZP padsoraiból.) Miért most vetődik fel tehát ez a kér dés? Miért lehetséges büntetőeljárásként, és miért az én személyemre vonatkozóan? Ha ugyanis a cégek ügyvezetése dönt, azért nekik kell vállalniuk a felelősséget. Valószínűleg ezért kell azt bizonygatni, hogy az ügyvezetők az én utasításomra jártak el, és ebből azt konstruálni, hogy ez hűtlen kezelés. (21.20) Az ilyen szóbeli utasítások azonban csak hivatkozásként léteztek. A hűtlen kezelés gyanúja pedig a tulajdonossal szemben egyébként sem állhat fenn. Tehát akkor minek alapján beszélnek alapos gyanúról?! Tisztelt Ház! Egyetértek Isépy Tamással, hogy a mentelmi jog nem különleges kiváltság, nem jelent törvényekfelettiséget. Az Országgyűlés tekintélyét erősíti, ha megalapozott gyanú vagy tettenérés esetén ennek megfelelően felfüggeszti az érintett képviselő mentelmi jogát. Amennyiben viszont kételyek merülnek fel a gyanú megalapozottságával és az eljárások tisztaságával kapcsolatban - mint most , az Országgyűlés éppen tekintélye érdekében nem járhat el mechanikusan. A felszólalásomban bemutatott körülmények , a főügyész kiadatási indítványának indoklása tehát más döntést tesz szükségessé; olyan megoldást, amely magában foglalja a fokozatosság elvének szem előtt tartását; a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény rendelkezéseinek betartását; az ismeretlen tettes ellen folytatott eljárásban tanúkénti meghallgatásomat.
