Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
139 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 2. pontjával szeretnék foglalkozni, jórészt abban az összefüggésben, amit a mai köl tségvetési bizottsági ülésen már a bizottság tagjai is megvitattunk. Nevezetesen, itt egy olyan javaslatról van szó, amely javaslat szerint a kormány - miután a kétharmados többséget igénylő alkotmánymódosítás nem kapott többséget a parlamentben - mégis me gpróbál keresztülvinni kvázi feles többséggel egy olyan formulát, amelyben az MNB elnökének megteremti, hogy ő egy személyben az általa kijelölt általános hatáskörű alelnök kinevezésével, megbízásával oldja föl azt a problémát, amelyet a parlamenti többség et nem kapott javaslat elvérzése után kell valamilyen módon megoldani. Azt hiszem, ez egy rossz gyakorlat rossz példája, rossz próbálkozás. Tudomásul kellett volna venni a kormánynak, az MNB elnökének azt, hogy a parlamenti többség nem volt meg az alkotmán ymódosításhoz, nem volt meg ahhoz a szándékához, hogy egy olyan személy legyen mindössze a Nemzeti Bank elnökének helyettese, aki ezt követően az ő teljes bizalmából majdan minden területen helyettesítheti. Miután ezt nem tudta tudomásul venni, így most be hozták azt a módosítást - amely ilyen módon eléggé vitatható egyébként, hogy megfelele minden tekintetben a törvényalkotás normál menetének , ezt a bizonyos, általa kijelölt általános hatáskörű alelnök című formulát. Azt gondolom, hogy mint rossz példát kellett itt szót emelni erről a kérdésről. Mint rossz példát kellett itt megemlíteni azért is, hogy lehetőleg felhívjuk a kormány jelen lévő képviselőinek, a kormánypártok képviselőinek figyelmét arra, hogy amilyen módon ma az erre a posztra majdan esélyes jegybanki alelnököt a parlament bizottságaival megismertették, hogy a jelölési folyamatban a parlament bizottságainak milyen korlátozott lehetőséget adtak arra, hogy elképzeléseit megismerhesse, láthatóan ez a folyamat is azt jelenti, hogy a kormány nem s zámol komolyan a parlamenti ellenőrzés gyakorlatával, nem számol komolyan azzal, hogy a parlament bizottságai, a parlamenti képviselők akár a Nemzeti Bank témájában, akár más témában komolyan és elmerülten foglalkozhassanak a parlament hatáskörébe tartozó kérdésekkel. Remélem, hogy soha többet nem fog olyan előfordulni, hogy aznapi összehívással, korlátozott időtartamban van csak lehetősége a költségvetési bizottságnak, kétszer megszakított ülés keretében megismerkedni nemzeti banki alelnökjelöltekkel, és r emélem azt, hogy ezt a formulát mint utolsó rossz példát fogja alkalmazni a kormány - amit itt nyilvánvalóan meg fog szavazni a kormányzati többség - felülírására az egyébként többséget nem kapott eredeti kormányjavaslatnak. Köszönöm szépen a figyelmet. (T aps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a záróvitát lezárom. Megkérdezem Varga Mihály pénzügyminiszter urat, kíváne válaszolni. (Varga Mihá ly nemet int.) Jelzi a pénzügyminiszter úr, hogy nem kíván szólni. Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatalokra kerül sor. Először azokról a javaslatokról határozunk, amelyeket az alkotmányügyi bizottság támogat. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, el fogadjae a T/4084/78. számú ajánlás 111. pontjait, amelyeket az alkotmányügyi bizottság támogat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Az Országgyűlés a módosító javaslatokat 163 igen szavazattal, 83 nem ellenében, 18 tartózkodással elfogadta. A T/4084/81. szá mú ajánlás 1. pontjában Veres János az egységes javaslat 72. § (3) bekezdésének kiegészítését javasolja, amelyben az osztalékfizetési kötelezettséggel kapcsolatos szabályt kívánja megváltoztatni. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. ) Az Országgyűlés a módosító javaslatot 92 igen szavazattal, 174 nem ellenében, 4 tartózkodással nem fogadta el.
