Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - A mezőgazdasági termelőket sújtó rendkívüli aszálykár kárenyhítési lehetőségeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz):
682 tapasztalataival ellentétben, amikor ilyen helyzet áll elő, akkor ne úgy kelljen összekapargatni néhány tíz- vagy százmilliót arra, hogy a termelőkön segítsünk. (23.20) Meg kell mondani, hogy ez az összekapargatás ere dményeként kifizetett hektáronkénti 2500 forint a lényeget tekintve nem oszt, nem szoroz. Lehet, hogy az éhenhalás ellen egy rövid ideig használ valamit, de a gazdálkodás szempontjából, amikor a hektáronkénti termelési költségek 7080 ezer forintot tesznek ki és a veszteségek is hasonló nagyságrendűek, ez szinte megszégyenítő dolog. A miniszter úrnak meg lehet bocsátani, most ideiglenesen helyettesíti az FVMminisztert, hogy nem ismeri a rendszert, de nyilvánvaló, mint ahogy az előttem szóló képviselőtársam is mondta, abban az esetben természetesen nincs hivatalos felmérés, ha a falugazdászhálózat nem hivatalos és az FVMhivatal nem hivatalos. A tavalyi támogatási rendszerben, és úgy láttam, hogy az ideiben is benne van az, hogy elemi kár esetén hány nap al att kell bejelentenie a termelőnek, ki igazolja le ezt a kárt, és a tényleges kár bekövetkeztekor milyen költségvetéssel kell ezt igazolni. Korábban az ügyletfinanszírozási hitelek pluszkamattámogatásához kellett ez a rendszer, ezért véleményem szerint ez működött is. Aki pedig nem jelenti be, természetesen vessen magára, de én úgy tudom, hogy a tavalyi évben ezek a bejelentések megtörténtek. Tehát itt a kifizetésnek megvan az alapja. Ennél a kifizetés szándéka nincs meg a kormány részéről, hogy ezt a kárt enyhítse. Úgy gondolom, elvi kérdés az, hogy az olyan károkat, amelyekre a biztosítók nem kötnek szerződést, és így a termelők nem tudják önmagukat lebiztosítani - ha csak önmaguk nem hoznak létre ilyen alapot valamilyen önkéntes kölcsönös biztosító pénzt árban , meg vagyok győződve arról, hogy az államnak, a költségvetésnek, a kormánynak is feladata, hogy ezeket a katasztrófákat kezelje. Úgy gondolom, ennek a katasztrófaalapnak jelen kellene lennie a mindenkori költségvetésben, és ilyenkor a termelőknél b ekövetkezett káreseményt a kár mértékével arányosan lehetne enyhíteni, s a normális gazdálkodást fent lehetne tartani. Én tehát mindezen furcsaság ellenére, amely a kormánykoalíción belül bekövetkezett, támogatom ezt a költségvetési javaslatot, s a frakció t is erre biztatom. Remélem, utólag azért valami szerény kárenyhítésre még lesz lehetőség. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Farkas Sándor úr, a Fidesz képviselője. FARKAS SÁNDOR (Fidesz) : Kösz önöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ebben a késői órában továbbra is hűek vagyunk önmagunkhoz, mert inkább politikai, agrárpolitikai kérdésekről fejtegetünk ki álláspontokat és beszélgetünk, mint konkrétan a szakmai kérdé sről. De valószínűleg azért vagyunk politikusok - vagy kicsit is politikusok , hogy ilyen kérdéseket ebben a körben beszéljünk meg. Először szeretném kijelenteni, hogy a beterjesztett országgyűlési határozati javaslat legfontosabb elvével természetesen eg yetértek, de jelen pillanatban már nem érzem abban a helyzetben magamat, hogy erre megfelelő alternatívákat találjunk, miszerint ez, valóban megfelelő módon, a termelők segítését is szolgálja. Én egy kicsit talán megpróbálok már tú lgondolkodni, s inkább figyelemfelhívásnak szánom és gondolom ezt az országgyűlési határozati javaslatot; már csak azért is, mert talán inkább az elmúlt évek példájából kellene okulnunk. Mik voltak az elmúlt évek példái? Kapronczi képviselőtársam visszamen t egészen az 1800as évekig. Én nem kívánok visszamenni, csak 1990ig, mert 1990től '98ig aszályos periódus volt Magyarország jelentős részén. Akkor is túlélték a gazdák és a gazdálkodók ezt az időszakot. Számtalan esetben volt tragikus helyzet, de azt g ondolom, nem az az igazi megoldás, amikor az államkasszánál próbálunk alamizsnáért koldulni. Már csak azért sem, mert
