Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. évi törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
900 második, a harmadik meg a negyedik bekezdését is elolvassuk, akkor lehet, hogy e z a dolog már nem ilyen szép. Ebből a szempontból szeretném újra az ismétlés igényével elmondani: tessék nekem megmutatni, hogy ha az eddig érvényes munka törvénykönyvében kollektív szerződéssel lehetett munkaidőkeretet kialakítani... (Közbeszólások.) - há t legalább a szerzőnek tudni kéne; akkor idézem, mert ő az előbb kint volt. Munkaidőbeosztás, jelenleg érvényes kollektív szerződés: "A munkarendet kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg." Csak a miniszteri biztos úr kedvéért olva stam fel, mert csóválta a fejét. (0.00) A mostani viszont úgy kezdődik, hogy a munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be. Tehát két hónapra a munka törvénykönyve felhat almazást ad kollektív szerződés nélkül a munkaidőkeret bevezetésére, és ez egy évben hatszor végigmehet. Tessenek már végre megérteni, hogy ez a korábbiakhoz képest igen komoly eltérés! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Eddig is így volt!) Nem így volt! T essék elolvasni képviselő úr, most olvastam fel! Ha még az egzakt szövegek sem győznek meg valakit, akkor azt gondolom, itt a vitának nem túlságosan sok értelme lesz, mert itt valóban úgy néz ki, hogy befogadókészség még a tényekre sincsen. Felolvastam, ha ez nem elégséges, akkor azt gondolom, több érvünk nincsen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Őry Csaba képviselő úrnak. DR. ŐRY CSABA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tényleg úgy látszik, itt valami szemináriumot kéne tartani egy ikünknekmásikunknak ezek szerint, hogy hogyan is kell olvasni egy törvényszöveget. A szabály jelenleg is az, hogy a munkaidőkeretet két hónapos időtartamban a kollektív szerződés vagy annak hiányában a munkáltató szabja meg, ami egyébként nagyon helyes, m ert valakinek csak meg kell szabni a munkaidőbeosztást és a munkaidőkeretet, ezt egy munkahelyen nem népszavazás alapján szokás eldönteni, hanem van annak rendje, van annak hierarchiája, megvan annak a felelőse, aki ezt elhatározza. Az egész munkaidőkeret re vonatkozó szabályozásnak az a logikája, hogy az általános szabályoktól való eltéréseket milyen feltételek esetén lehet alkalmazni. Bizony itt jön be a kollektív szerződés, hogy ahhoz bizony meg kell egyezni a munkavállaló képviselőivel vagy a szakszerve zetekkel, vagy a szakszervezetek hiányában az üzemi tanáccsal, mert a munkáltató csak két hónapos keretben teheti azt meg, hogy megszabja, milyen módon lehet beosztani a munkaidőkeretet. Ellenben maga a termelés, maga a gazdaság előállíthat olyan igényeket és előállnak olyan igények, hogy a nagyobb rohammunkák miatt hosszabb idő átlagában szeretnék összpontosítani a munkavégzést, azután a pihenőidőt ennek megfelelően ugyancsak nagyobb egységben kiadni. Ez egyébként valóban vonzó a munkáltató számára, és ez az, ami lehetőséget teremt arra, hogy ha úgy tetszik, partnert keressen az érdekképviseletekben vagy a munkavállalói képviselőkben, hisz kap valamit ő is a kollektív szerződésekért, mert az a baj, hogy egyik oldalról követelnek, a munkáltató meg úgy érzi, hogy valamit kivesznek a zsebéből, tehát nemigen érdekelt abban, hogy ilyet csináljon. Itt most kaphat valamit, de ezért cserében meg kell adnia, ha úgy tetszik, az árát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a hozzászólási időkeret leteltét.) Tehát e z az, amire az önök hajdani munkaügyi minisztere azt mondta, hogy komoly ösztönzést léptet életbe az ilyen jellegű, ilyen logikájú szabályozás a szakmai ágazati kollektív szerződések terjedése érdekében. Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és elnézést ké rek. ELNÖK (Gyimóthy Géza) :
