Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. évi törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP):
895 pontatlan dolgokat mondtak. E pontatlan dolgok kapcsán legalább egy esetben egy ho sszabb személyes beszélgetés után, akár személyes sikeremnek is tekinthetném, azt mondta az illető, igazam van, elkerülte a figyelmét. Elmondom még egyszer, hátha lesz valami haszna a dolognak. Az első dolog - és örülnék, ha most a súgók is benn lettek vol na a teremben, mert a súgók mondták annak idején is ezeket az ötleteket a felszólalóknak , hogy a jelenleg érvényes munka törvénykönyve, ha kell a törvényi helyet is mondom: a 119. § (1) bekezdés úgy kezdődik, hogy a munkarendet kollektív szerződés, ennek hiányában munkáltató állapítja meg. A mostani törvény azt mondja: a munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be. Csak utalok a vita első szakaszában Őry Csaba államtitkár úrnak a kollektív szerződésekbe vetett nagynagy hitére. Itt most arról szól a törvényjavaslat, hogy az első két hónapban, ami hatszor ismétlődhet egy évben, mindennemű kollektív szerződés nélkül a munkáltató egyoldalúan munkaidőkeretet határozhat meg. Ha esetleg majd valakinek ezzel kapcsolatosan korrekciós véleménye van, szívesen meghallgatom, én idéztem a törvényt. És idézem a törvényből azt is, hogy ez a munkaidőkeret nem igaz, hogy napi 8 vagy heti 48 órás munkaidőt ír elő. Tudniillik a 119. § (3) bek ezdése azt mondja ugyan, hogy a heti munkaidő 48 óra, de a (4) bekezdés azt mondja, munkaidőkeret megállapítása esetén a (3) bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni. Tisztelt kormánypárti képviselők, ez azt jelenti, hogy egy két hónapos időszakban nem 48 óra a heti munkaidő, hanem, ha úgy tetszik, tetszésszerűen több. Annyi a korlátja a dolognak, hogy az egyébként 42ről 40re csökkentett heti pihenőidőt ki kel l adni, de még itt is azzal a megkötéssel, hogy bizonyos összevonási lehetőségek vannak. Tehát egyszerűen nem állja meg a helyét az az érvelés, amely az általános vitában elhangzott - a jegyzőkönyvben utána lehet nézni, hogy ki mit mondott, az államtitkár úr többször elmondta a napi 8 óra munkaidőt és a heti 48 órát , az elmondottak alapján azt gondolom, egyértelműen bizonyítható, hogy ez a megállapítás nem állja meg a helyét. De ha ez a megállapítás nem állja meg a helyét, akkor én is összekapcsolom a pih enőidő problémájával, mivel az irányelv kiemelten azt mondja, hogy a pihenőidő minimális mértékét meg kell határozni, a törvény eleve abból indul ki, hogy a jelenleg érvényes munka törvénykönyvéhez képest szűkíti a heti pihenőidő mértékét. Államtitkár úrna k a munkaidőkerettel kapcsolatosan még a múltkori vitában kedvenc érvelése volt, hogy eddig viszont a rendkívüli munkavégzésnek micsoda korlátai voltak. (23.40) Szeretném idézni a ma érvényes munkatörvénykönyvi rendelkezést: "Az elrendelhető túlmunka felső határa négy egymást követő napon összesen nyolc óra." Nem azt jelenti, amit itt mondtak az általános vitában, hogy ez azt jelenti, hogy minden héten kétszer ezt a nyolc órát ki lehet meríteni, hanem arról van szó, hogy négy egymást követő munkanap után ny olc óra. Egy következő probléma, amire szintén módosító indítványok sokaságát nyújtottuk be azért, mert ennek a törvénynek van még egy borzasztó gyengesége: miközben az általános szabályok, amelyek általában a paragrafusok első bekezdésében fogalmazódnak m eg, a másodikharmadik bekezdésekben azonnal feloldódnak a kivételek révén. Ma a kivételek a készenléti jellegű munkakörök esetében, a megszakítás nélküli munkarendben dolgozók esetében, az idénymunka esetében olyan definíciókkal járnak, amelyek szinte kor látlanul ezekbe a kategóriákba besorolják a munkaerőt vagy besorolhatják szélső esetben a munkaerőt, a kivételekre vonatkozóan viszont az általános szabályok megdőlnek. Márpedig ha ez igaz, akkor tulajdonképpen még a tetszetős érvelés alapjául szolgáló ált alános szabályok sem igazak. Hogy csak egy ékes példát mondjak, a törvény egy gyöngyszeme, amit az idénymunkára mond: ha mondjuk, egy gépipari üzemben a megrendelések nem azonos mértékűek februárban vagy márciusban, idénymunkába lehet besorolni. Ugyan tört éntek szárnyaszegett kísérletek, hogyan
