Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
78 Az MFB a legkedvezőbb megoldást keresi a gyár helyzetére, nem zárkózik el a gyár vagy annak eszközei esetleges értékesítésétől sem, ha az új befektető biztosítani tudj a a pénzügyi szempontból minimálisan elvárható szempontok érvényesülését. A bank jelenleg is vizsgál egy vételi ajánlatot, amelynek megvalósulása esetén egy termelői és beszállítói háttérrel rendelkező befektető vásárolná meg a gyárat. Egy esetleges szakma i befektető belépése garanciát jelenthetne a gyár további folyamatos működtetésére, a beszállítók helyzetének stabilitására, a dolgozók foglalkoztatásának folyamatosságára. Ennek pénzügyi feltételeit azonban már az új tulajdonosnak kell megteremteni. Az MF B mint állami tulajdonú hitelintézet, csak olyan eszköz- vagy intézményértékesítéseket fogadhat el, ahol biztosítottnak látja a későbbi működés pénzügyi és egyéb feltételeit. A Magyar Fejlesztési Bank tehát még nem hozott végleges és visszafordíthatatlan d öntést. Éppen e helyzet nehézségéből és érzékenységéből adódóan a végső döntésre még néhány napot várni kell. A bank a legkisebb fájdalommal járó és egy megoldást jelentő határozatot kíván hozni, és erről a képviselő urat és a közvéleményt a döntés meghoza tala után maradéktalanul tájékoztatni fogja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselője, "In m emoriam Sinkovits Imre" címmel. Megadom a szót. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valami nem szokványos dologra szeretném kérni önöket: néhány perc erejéig lássuk vendégül Sinkovitsot. Természetesen felvethetik , jogunk vane erre, hiszen nem történelmi személyiség, nem is politikus, mégis a legszélesebb körű minősítés, a társadalom megítélése az Országház falai közé emeli őt. Hogy melyik közvéleménykutató intézettől tudjuk ezt? Egyiktől sem, hanem az egész közv éleménytől, hiszen a hétköznapi magyar nyelv a legkiválóbbakat, a legjobban szeretett személyiségeket egy névvel nevezi, csak úgy mondják: Kölcsey, Kossuth, Petőfi, Bartók, és mindenki sorolhatná tovább. Most Sinkovitscsal bővül egynevűink, a nemzet nagyja inak sora. Az össznépi megítélés az tehát, ami jogot ad itt megidéznünk őt. Mint "a nemzet színésze" cím birtokosa méltó lehetne arra, hogy színészként hívjuk közénk. Ám úgy véljük, ebbéli méltatását elvégezték és elvégzik az arra hivatottak, a kritikusok, a pályatársak. S mi több, sorsa is elvégezte ezt. "Úgy volna szép - írta Reményik Sándor , hogy ahol kiki legörömestebb állt, ottan fogadja szépen, szabadon, büszkén a halált." Sinkovitscsal ez történt. Így tehát módunkban áll másfelől a nem párttag, a nem politikus politikai értékű mondanivalója felől közelítenünk. Számunkra ezért most nem az az alapkérdés, milyen esztétikai érzékkel játszott, hanem az az alapkérdés, hogyan, milyen etikai értékkel élt. Erre a kérdésre súlyos és napjaink számára egyre fo ntosabb választ adott: az együvé tartozás, az együttlét, a szép együttélés válaszát. Ő mindig nyitottan élt, velünk és nekünk élte az életét. Mindig közöttünk volt, és mindig felettünk is. Lenézett ránk, de nem azért, hogy lenézzen bennünket, hanem azért, hogy tág szemhatárral mindannyiunkat átöleljen. Azokat is, akik Magyarország területén más nyelvet beszélve élnek, és azokat is, akik külföldön magyar anyanyelvű magyarok. Ez a mindenkivel megtalált érzelmi összhang is okozta tán, hogy nagy empátiával foga dott be és jelenített meg más szokásokat, kultúrákat, így mintegy megsemmisítette magában a másság fogalmát, ha ismerte is, nem érzékelte. Számára senki nem volt más, Ádámnak mindenki társa és testvére, Mózes mindannyiunk számára szerzett hazát. Sinkovits a "mindannyiunkat" nemzetnek, hazának mondta, s ezt folyamatosan, hétköznapi cselekvésekbe szőtt hitvallással magyarázta és igazolta. Mert a nemzetek életében lennie kell és van is olyan tartalom, olyan erkölcsi mező, amit nem pártelvek, nem csoportérdekek jelentenek és képviselnek, amiben mindenki egyetérthet, ahol mindenkinek helye van, ahol lehetséges az együttérzés, az összetartozás. Ezt bizonyítja ő, mert ilyen erkölcsi erő Sinkovits is. Köszönjük neki
