Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZINYEI ANDRÁS (Fidesz):
76 Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP és a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem a kormány képviselőjét , hogy kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván válaszolni. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szinyei András képviselő úr, a Fidesz képviselője: "A hatvani Aranyfácán Konzervgyár sorsa" címmel. A képviselő ur at illeti a szó. SZINYEI ANDRÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz idők járnak a konzervgyárakra, termelési nehézségekről, eladósodásról, gyárbezárásokról hallani. Ezek közül a hatvani Aranyfácán Konzervgyár egykori sikeres és je lenlegi szomorú sorsával szeretnék foglalkozni. A gyárat 1934ben alapította a Hatvani család az akkorra már híressé vált cukorgyár szabad kapacitásának kihasználására. Ekkor született az Aranyfácán márkanév, amelynek ötlete a család vadasparkjában lévő dí szmadarakról származik. Az itt készült termékek hamar híressé váltak, és ezek közül is kiemelkedő a sűrített paradicsom karrierje, melyet jól példáz egy amerikai élelmiszervegyész csodálkozása: "Mitől ilyen kiváló az íz- és zamatanyaga?" Nem tudhatta az il lető, hogy tőlünk északabbra a paradicsom már savanykás, délebbre túl édes. Az itteni talaj és a klíma együttes hatása eredményezi azt a harmonikus összhatást, ami világhírűvé tette a hatvani Aranyfácán paradicsomsűrítményt. Ez a szempont is mérlegelendő, amikor a minőségi terméket igénylő Európai Unióba igyekszünk. Az Aranyfácán márkanév a világ hetvenhét országában védett, és 1934 óta olyan ismertségre tett szert, melyre méltán lehetünk büszkék. Az e védjegy alatti paradicsomsűrítmény egyaránt keresett az arab világban, a skandináv országokban és szerte a világon. 1987ben kezdődött a gyár válsága, amikor összevonással megszüntették az önállóságát. Ezt követően, a tulajdonosváltásokat követően a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonába és a Limpexérdekcsoport kezelésébe került több hasonló sorsú konzervgyárral együtt. Az eltelt évek alatt a fejlesztések elmaradtak, a folyamatos leépülés és eladósodás miatt a tulajdonos a termelés felfüggesztése mellett döntött. A 2000. év végén a termelők, a dolgozók és Hatvan városa még reménykedett egy sikeres pályázatban, mely után lesz új tulajdonos és folytatódhat a termelés. Ez év januárjában azonban olyan döntés született, hogy a gyárat bezárják, a banknak a pénzét kell mentenie, nem vállalhatja a további veszteségeket, n em kockáztathat egy esetleges újabb élelmiszeripari botrányt, nem lehet tekintettel az EU kvótarendszerére, hiába adott egy nemzetközileg versenyképes, bevezetett termék. Úgy érzem, itt kell színre lépnie a nemzet, a termelők és a dolgozók, valamint Hatva n város érdekeinek, és szerencsére sokan gondolják így. Az ügyben érintettek köre mintegy 28 ezerre tehető, a paradicsomot szedő dolgozóktól, termelőkön és gyári munkásokon át a külkereskedőkig. Létrejött egy konzorcium, mely ezt az érintett kört összefogj a, és biztosítja a folyamatos működőképességet, vállalja a vételár megfizetését, és csak a kedvező döntésre vár, hogy átvehesse a termelőeszközöket és folytathassa a termelést, megmentve ezzel azt a szakembergárdát, melynek tudása generációkon át fejlődött ki. A bank szempontjából mindenképpen kedvezőbb lehetne ez a megoldás, mert nincs további kötelezettsége, és legalább veszteségeinek egy része megtérül, a felhalmozott, a többi gyárral összefüggő adósságállomány megmentésére pedig egyébként sem lenne lehe tőség. Az ország szempontjából is fontos, hogy egy magyar tulajdonú élelmiszeripari cég folytathassa a tevékenységét. Nulláról indulva és biztosítva az önállóságot, az Aranyfácán paradicsomsűrítmény - mint annyiszor - ismét bizonyíthatná versenyképességét , jövedelmezőségét. Uniós csatlakozásunk szempontjai sem hanyagolhatók el. Olyan támogatott termékről van szó, amely hazánk csatlakozásakor 250 ezer tonnás kvótát jelentene a magyar mezőgazdaság számára.
