Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz):
728 mindannyian egyetértünk, hogy jelentős törvénymódosításról van szó, és fontos, hogy már az általános vitában minden jelentős kérdés több oldalról is megvilágításra kerüljön. A Fidesz vezérszónoka, történeti visszatekintéssel együtt, a kormányprogram alapján ismertette a Fidesz álláspontját a törvényjavaslatról. A magam részé ről szeretném az általa kifejtetteket részben megerősíteni, részben kicsit más megvilágításba helyezni. Az alapkiindulást illetően, úgy vélem, nincs közöttünk vita, tisztelt képviselőtársaim, nevezetesen, hogy a '92ben született alaptörvényt egy átfogó re formmal egyfelől olyan állapotba kell hozni, hogy az uniós csatlakozás idejére egy hatékony kormányzati működéssel magas követelmények elé állított - nevezzük - közmenedzsment segítségével országunk a leendő nemzetközi versenyben e téren is megfelelő kondí ciókkal rendelkezzen. Másfelől az ország polgárainak igényeit a közigazgatási szférában olyan felkészültségű köztisztviselői karnak kell biztosítania, amely gyorsan, de szakmailag megbízható módon készíti elő a döntéseket, a közigazgatási munkát pedig élet pályának tekinti. E követelmények kialakítása érdekében széles körű egyeztetés folyt a javaslat előkészítése során, és magát a törvény beterjesztését is komoly várakozás előzte meg. Annak, hogy a már ismertetett feltételeknek megfelelő köztisztviselői kar jöjjön létre, átfogó és nagy jelentőségű módosítással lehet csak eleget tenni. Ezért vált szükségessé az eddigi szabályozás több ponton történő lényeges megváltoztatása, valamint újabb jogintézmények bevezetése. A törvényjavaslat sok tekintetben még az elő zetes várakozásokon is túlmutat, elsősorban az anyagi megbecsülést illetően, de úgy gondolom, az erkölcsi elismerésben is. Ma sajnos a kialakult piacgazdasági viszonyok között a köztisztviselők munkája az imént említett mindkét vonatkozásban leértékelődött . Ma elegánsabb dolog a gazdaságban állást vállalni; nemcsak jobban fizetett, hanem társadalmi közfelfogás szerint jobban megbecsült egy közepes gazdasági pozíciót betölteni a magángazdaságban, mint egy magasabb pozíciót az államigazgatásban. Ezért szükség es a törvény módosítása, hogy ez a tendencia megálljon, megforduljon. Igaz, hogy ezzel egyidejűleg szükséges a követelmények növelése és szigorítása is. Így az eddiginél még inkább számon kérhető mind mennyiségileg, mind minőségileg egyaránt a munkateljesí tmény, a szakszerűség, a megfelelő magatartás, a hatékonyság. Rátérve a téma eddigi tárgyalása során leginkább a viták kereszttüzében álló témakörökre, elsőként a főtisztviselői és központi tisztikarral kapcsolatos kérdéskörről szólnék. Ennek bevezetésével egy teljesen újszerű jogintézménnyel bővülne a rendszer. Igaz, hogy ez csak nálunk újszerű jogintézmény, mert az OECD és az európai uniós tagállamok gyakorlatában már régóta kialakult. Ezért nálunk is szükséges egy kis létszámú, ám szakmai felkészültsége révén közigazgatási és társadalmi, gazdasági kérdésekben széleskörűen tájékozott, hosszú távon is gondolkodó, adott esetben tárcaérdekeken felülemelkedő, az egyközpontú kormányzati akaratérvényesítést szolgáló közigazgatási csapat kialakítása. E kitüntetet t szerepkörük miatt kiválasztásuk, bérezésük, mozgathatóságuk az általános eltérő szabályok szerint kell hogy történjék. Nem vitás, hogy létrehozása elemi érdekünk azért, hogy az európai uniós csatlakozásunkkor kialakuló versenyhelyzetben ne kerüljünk hátr ányba. Az ellenzéki félelmekről pedig annyit, hogy magas színvonalú szakmaiság igénye fogalmazódik meg velük szemben, nem a politikai lojalitás kívánalma. A rendelkezési állományba kerülés pedig, ha szabad ezt a kifejezést használni, nem bebetonozásukat je lenti, hanem a szakmai elit stabilitását. Egyetlen közigazgatás sem engedheti meg magának, hogy a kiképzett, komoly felkészültséggel rendelkező szakmai elitet négyévente lecseréljék. A miniszterelnök szerepe a főtisztviselők kinevezésében pedig nem példa n élküli. Több országban, ahol már korábban bevezették ezt a jogintézményt, hasonló szerepköre van. (9.30) Kiválasztásuk a törvényben megjelenített pályázat útján történik köztisztviselők közül, de a javaslat lehetőséget ad a kintről történő bekerülésre is. A pályázat a hatályosnál sokkal részletesebben fogalmazza meg az eljárás szabályait, a kötelező tartalmi elemeket.
