Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - A mezőgazdasági termelőket sújtó rendkívüli aszálykár kárenyhítési lehetőségeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP):
677 problémát, gondot kíván kezelni, és tudjuk nagyon jól, hogy itt nemcsak a 2000. évi aszályra kell gondolnunk, hanem az azt megelőző években is komoly problémák voltak a z időjárás területén. Sőt nem is kell nagyon messzire menni, hiszen most, 2001ben is februárban, az én térségemben, Nagykáta térségében, de azt hiszem, mondhatom a Jászságot vagy az Alföld más régióit is, gyakorlatilag nem volt számottevő csapadék. Tehát e probléma él, és mindenképpen azt mutatja a támogatottság, hogy mindenki úgy látja, ezzel foglalkozni kell. Fölmerült szintén az, hogy 1618 milliárdról van szó konkrétan az előterjesztésben, ez miért pont annyi, miért nem 5 milliárd vagy miért nem 40 mil liárd. Az egyértelmű, hogy ez valaminek a 30 százaléka, de, amire a miniszter úr is célzott, hogy ennek az egzaktságában, tehát hogy mennyire megfogható ez a nagyságrend, ebben azért voltak kételyek. Az is, hogy ezt a forrást honnan lehet előszerezni. Álla mi tartalékforrásról beszélt az indítvány annak idején. Több oldalról fölmerült nekem, és a személyes véleményem az volt, hogy igazából akkor járnánk el helyesen, ha azt a mindenkori pénzügyi agrárszabályozó rendszer keretében próbálnánk lerendezni, illetv e fölmerült egy olyan variáció is, hogy esetleg valami katasztrófa címszó alatt lehetne kezelni ezeket a dolgokat, és szintén felmerült még egy olyan elgondolás is, hogy biztosítási törvény keretében lehetne próbálkozni a probléma megoldásával. Szintén töb b képviselői felszólalásból jött egy olyan megjegyzés, hogy biztose az, hogy ez a legszerencsésebb formája, mármint az, hogy önálló képviselői indítvány formájában kerülne parlament elé e téma rendezése, hogy biztose, hogy ez a leghelyesebb eljárás. Külö nös tekintettel az merült fel, hogy itt ugye kisgazda képviselők önálló indítványáról van szó, és miután a minisztérium is kisgazda irányítás alatt áll, esetleg hatékonyabbnak tűnt vagy tűnhetne egy olyan megoldás, hogy mondjuk, egy FVMelőterjesztés vagy egy kormányrendelet keretében próbálnánk meg ezeket a kérdéseket megoldani. A lényeg az, hogy foglalkozunk az üggyel, mindenki érdekelt abban, hogy valamilyen formában megoldást találjunk. A miniszter úr végül is konkrét dolgokat is mondott már ezzel kapcs olatban. Azt gondolom, hogy a növekvő gazdaság talán meg tudja teremteni azt a forrást, hogy az milyen mértékű, és konkrétan milyen formában történne, az majd kiderül, és valóban több tárca kompetenciája kell legyen. Bízom benne, hogy nem is olyan rövid tá von sikerül erre valamilyen kedvező megoldást találni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Köszönöm. A képviselői felszólalásokra kerül sor tízperces időkeretben. Elsőként Kapronczi Mihály következik, a MIÉP képviselője. KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP) : El nök Úr! Tisztelt Ház! Röviden összefoglalva Magyarország száraz éghajlati viszonyai, arid klímája alatt időről időre visszatérő jelenség az aszály; van, amikor az ország egész területén pusztít, és azt lehet mondani, hogy tíz évből kettőnégy aszályos. Idő nként rendkívüli a pusztítása, ilyen volt például az 1863as nagy aszály, amikor a búza 20 centis nagyságában elszáradt, és jószágok százezrei pusztultak el. Történeti korra visszatekintve például a Velenceitó már kilencszer állt szárazon. Ezt így jegyezt e meg az akkori néphagyomány, többször is előfordulhatott ez, hogy kiszáradt a tóból mind a sár, mind a víz, a szegény barom is csak az emberre néz, és éhen pusztul vagy szomjan. (23.00) Van olyan is, amikor csak egyes országrészeken jelentkezik az aszály, de meg kell említeni a Sahelövezetet is, amely tudvalevő, hogy észak felé terjed, és ennek az a jelentősége, hogy aszállyal mindig számolhatunk, és ezentúl egyre többször, hiszen ez egyúttal kevesebb csapadékot is jelent, valamint számolhatunk azzal is, hogy tavasszal nagy árvizek pusztítanak, most is például a Kárpátalján óriási árvíz pusztít, és utána pedig nyáron beáll a szárazság, nyilvánvaló, hogy ez kötött
