Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellen-őrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általá... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KISS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
610 A Történeti Hivatal nem véletlenül lett történelmi levéltár, hanem azért - amit itt mindannyi an feltehetően jól tudnak , mert adódott egy speciális feladat, az átvilágítás ügye, és erre különleges lehetőséget kellett biztosítani a Történeti Hivatalnak. Volt egy másik jelentős feladat, amit úgy szokás megfogalmazni, hogy az áldozatok információs k árpótlása. Olyan információhoz kell juttatni az egykori megfigyelteket, áldozatokat, amely információkhoz csak különleges tevékenység révén juthatnak hozzá. És van egy harmadik, nem lényegtelen feladat, hogy a történészek, szakemberek megismerhessék az elő ző rendszer - ahogy itt sokan szeretik nevezni, bár tenni nem szeretnek az ügy érdekében olykor - bűneit, vagy egyáltalán azokat a mechanizmusokat, amelyek révén az előző rendszer családok életét földúlta, embereket meghurcolt, egész egzisztenciájukat egy életre tönkretette. És természetesen fontos az is, hogy a történészek azt is tudják és föltárják, hogy az ország életében a titkosszolgálatok milyen szerepet játszottak; tehát nemcsak az egyes ember, hanem bizony az ország egészének életében is. Most ez a törvényjavaslat, törvénymódosítás eltörli - mint azt előttem már elmondták - azt a cezúrát, amit eddig számon tartottunk, és ami a politikai titkosrendőrség fölszámolásával egy nagyon lényeges eleme volt a rendszerváltásnak. Eltörli ezt a cezúrát abban az értelemben, hogy élő levéltárrá teszi a Történeti Hivatalt, és a mindenkori - tehát az előző rendszerbeli és a jelenlegi - titkosszolgálatok iratainak gyűjtőhelyévé teszi. És eltörli abban az értelemben is, hogy még nagyobb befolyásuk van a titkosszolgálat oknak, mint eddig - bár eddig is nagyobb volt a befolyásuk az ügyekbe. De még nagyobb befolyásuk lesz a titkosszolgálatoknak az egész téma, az egész ügy kezelésében. Úgy lehetne egyszerűen és közérthetően fogalmazni, hogy eddig a történeti szempontok domin álták ennek a hivatalnak a tevékenységét, most inkább a titkosszolgálati szempontok jelentik a prioritást, és ennek - ha tetszik - szimbolikus megjelenítője, hogy egy ilyenfajta törvénymódosítási javaslatot a titkosszolgálati miniszter nyújt be a parlament be. Normális esetben, ha a demokratikus jogállami normákat fogadnánk el, a titkosszolgálatoknak egyetlenegy területen lehetne kapcsolata ezzel a levéltárral: át kellene adni az 1990 előtt keletkezett iratokat ennek a levéltárnak. Semmilyen más kapcsolata a ma működő titkosszolgálatoknak nem lehetne ezzel a levéltárral, egészen kivételes eseteket nem számítva, de az annyira jelentéktelen, hogy abba nem érdemes belemenni. Itt a 150 év kérdése. Annyira egyértelmű és evidens itt mindenki számára, hogy abszurdit ás a 150 év, hogy az ember már csak azt nem érti, hogyan került ebbe a törvényjavaslatba a 150 év. Ha a jelenlegi fölszólalásokat hallgatjuk, akkor az emberben akaratlanul is megfogalmazódik a gyanú, hogy a 150 év egy mézesmadzag. A 150 évet majd csökkenti k 90re, és akkor néhányan azt mondhatják, akik egyelőre nem akarják ezt a törvényjavaslatot elfogadni, hogy most már minden rendben van, most már emberibb ez a határidő, ez a 150 év helyetti 90 év. Nem lehet érteni, és nincs is igazán magyarázat arra, hog y miért került be ez a javaslat ebbe a törvénytervezetbe; hacsak az nem, amit az imént mondtam, hogy a titkosszolgálatok belső szempontja olyannyira dominálja most már ezt a törvényjavaslatot, hogy a titkosszolgálatok igényei szerint az egykori és mai ügyn ökök, az egykori és mai titkosszolgálati főhivatású munkatársak érdekében ez titkosszolgálati elképzelésként bekerült ebbe a javaslatba. Amit miniszter úr itt elmondott, az nem nagyon megnyugtató válasz, vagy nem nagyon megnyugtató magyarázat, hiszen a vit a - és erre majd még egy pillanat erejéig visszatérnék - éppen abban van a levéltárat használó kutatók és érintett személyek, áldozatok között, hogy mi az, amit személyes adatnak tekintünk, és mi az, amit nem tekintünk személyes adatnak. (17.50) Tehát önma gában az a hivatkozás, hogy ebben a pillanatban személyes adat, és ezért teljesen zárt, de milyen jóságos az előterjesztő, mert 150 évben konkrétan meghatározza - ha jól értettem a fölszólalást, hogy ne legyen a végtelenségig zárt ez az anyag , nem elfoga dható érvelés. Azt gondolom - összefoglalva részben az eddig elmondottakat , hogy lehet kommunizmus áldozatainak emléknapját tartani, lehet napirend előtt látványos tűzijátékokat a kommunista rendszer
