Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellen-őrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általá... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
591 önrendelkezési jogot. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a társadalom elidegeníthetetlen jog a, hogy megismerje a múltat, hogy feltáruljanak a diktatúra jogsértései, hogy az egyes emberek megtudhassák, hogy őket személy szerint milyen módon érték jogsérelmek. Ezen fő elvek figyelembevételével született meg az 1994. évi XXIII., úgynevezett ügynöktö rvény. A társadalomban akkor hevesen élt a vágy, hogy feltáruljanak a múlt gazságai és az az igény, hogy neveztessenek meg azok az emberek, akik ezeket a gazságokat elkövették, vagy részt vállaltak azok elkövetésében. Jogos igénynek tűnt, hogy megtudják az emberek, mit követtek el ellenük. Mindannyiszor, amikor az ügynöktörvény valamilyen oknál fogva napirendre kerül, megújuló heves viták kereszttüzének van kitéve. Az ellenzők mindannyiszor azzal érvelnek, hogy nem kell a múltban vájkálni, sebeket felszagga tni és megosztani ezáltal a társadalmat. Ezek hamis érvek. A társadalomnak és az egyes embereknek egyaránt joguk van megtudni az igazat, ami velük történt. Az igazság azoknak fáj, akikről kiderül bűnösségük. 1993ban, amikor az Országgyűlés elkezdte tárgya lni az első törvényjavaslatot, a Fidesz vezérszónoka, Kövér László a következőket mondta: "Ezen a törvényjavaslaton, mint a kanyarón, át kell esnünk, mert muszáj valamit ellapátolni abból a mocsokból és szemétből, amit mások előttünk összehordtak. (16.10) Ez a mocsok és szemét még nem lett teljesen eltakarítva. Az emberek igenis tudni akarják, hogy mi történt velük a pártállami diktatúra évtizedeiben. Most ismét tágítjuk a rést a titkok falai között a megismerhetőség felé." Nem igaz, hogy csökkenne a társad almi elvárás a múlt gazságainak feltárása miatt. A teljes igazságot kell kutatni és meg kell nevezni a bűnösöket, kiváltképp akkor, ha azok a politika, a hatalom, a közélet, a közvéleményformálás színterén szerepet vállalnak. A jogállami keretek között a legteljesebben kell törekedni arra, hogy mindenki megismerhesse a saját életének legbelsőbb titkait fürkésző galád turkálásokat, és a társadalom önvédelmi reflexének életben tartása végett ébren kell tartani az egyáltalán nem távoli múlt rémségének ismeret ét. Be kell látni azonban, hogy egyrészt nem lehet parttalanul szabad folyást engedni ennek a megismerésnek, mert figyelmünket elsősorban a jövőre kell irányítanunk, hogy mielőbb létrejöjjön az a polgári társadalom, amelyben az emberek szabadon, félelem né lkül és jólétben élhetnek. A jogállamisághoz azonban az is hozzátartozik, hogy bármennyire is elvárjuk a bűnösöktől, hogy legalább kérjenek bocsánatot elkövetett tetteikért, jogállami keretek között őket is megilleti a mindenkinek kijáró védelem. Nehéz uta t járt be több cikluson keresztül a magyar törvényhozás, hogy ezt a paradoxont feloldja, hogy jogállami keretek között biztosítsa a múlt feltárását. A most napirendre került törvényjavaslat ennek a folyamatnak egy nagyon fontos állomása. Hadd idézzem fel, hogy az 1994. évi XXIII. törvény egyes pontjait az Alkotmánybíróság megsemmisítette, és egyben jogalkotási kötelezettséget írt elő az Országgyűlés számára, amelynek eredményeképpen az 1996. évi LXVII. törvény rendelkezik a Történeti Hivatal felállításáról. A Történeti Hivatal biztosítja az érintettek számára a róluk nyilvántartott adatok megismerésének lehetőségét, az átvilágítóbírók iratanyaggal való ellátását és a kor szomorúan sajátos történetének kutatását. A tárgyhoz kötődően a 2000. évben Csúcs László képviselő úr és jómagam közösen nyújtottunk be törvénymódosítási javaslatot, amely által tágabb keret nyílt a felelős tisztséget betöltők és a közélet fontos szereplői átvilágítására, a Történeti Hivatal feladatainak bővülésére. A most benyújtott törvé ny tartalmának alakulását tekintve nem lényegtelen az sem, hogy időközben a Történeti Hivatal a Belügyminisztérium épületéből önálló székházba költözött. A jogállamiság elve érvényesül most is, amikor az Országgyűlés megalkotja ezt a törvényt, amire azon o rszággyűlési határozat kötelezi, amely a Történeti Hivatal 199798. évi tevékenységéről szóló beszámolót nagy többséggel elfogadta, és a tapasztalatok tükrében azokra az anomáliákra is felhívta a figyelmet, amelyek a korábbi törvényből erednek. Ezek korrek ciójára most kerül sor.
