Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 16 (189. szám) - Mádl Ferenc köztársasági elnök átirata az Országgyűléshez miniszteri megbízatás megszűnéséről és államtitkári felmentésről: - A Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységével kapcsolatos vizsgálat eredményéről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURÁNYI GYÖRGY, a Magyar Nemzeti Bank elnöke:
520 okoztak volna az MNB tekintélyén, amely - a bankvilágról lévén szó - korántsem csupán presztízskérdés, és mellesleg ma több hajszál és kevesebb ránc lenne munkatársaim és jómagam homlokán. A probléma kezelésének a bankok gyakorlatában szokásos módja hiába járt együtt a mindenkori kormány, illetve a tulajdonos államot képviselő pénzügyminiszter azonnali és pon tos tájékoztatásával, kötelező gyanakvás és érthetetlen rosszhiszeműség tetézte a bajt. Az pedig enélkül sem volt csekély: 85 milliárd forint még a teljes magyar bankkonszolidációs veszteség 12001300 milliárd forintja mellé állítva sem elfogadható. Hogyan történhetett ez? Röviden és némileg leegyszerűsítve két döntő oka volt: az egyik az a szakszerűtlenség, bűnös hanyagság és talán még ennél is rosszabb, amely miatt a bécsi bank egykori vezetői ellen ma büntetőjogi eljárá sok folynak; a veszteség másik része pedig a rendszerváltás következménye, ha tetszik, ára. A hatalmas veszteségeket felhalmozó, akkor még állami tulajdonú hazai bankokhoz hasonlóan a döntő részben keleteurópai ügyfélkörrel rendelkező CW sem volt képes az állami garanciákkal lefedett hitelügyletek világából a piacgazdasági körülmények prudens gazdasági működésébe való zökkenőmentes átmenetre. Számos független szakértői vizsgálat és az alapos munkát végző parlamenti tényfeltáró albizottság következtetései i s ezt támasztják alá. A tanulságok még világosabbak lehetnének, ha a bankkonszolidáció egészének átvilágítása folytatódna, és a CW Bankra néhány év múlva úgy emlékeznénk, hogy ez volt az első a kivizsgált bankügyek sorában. Az ügyet kísérő, bizonyos fokig érthető indulatok közepette azon sem kell csodálkoznunk, hogy a CW végelszámolása, a kétes kinnlévőségek behajtása során elért eredmény sem lehetett objektív megítélés tárgya, pedig a megtérülési mutató - 48 százalék - hazai és nemzetközi összehasonlításba n is jónak számít. Azt a vádat azonban, hogy munkatársaimmal és a végelszámolókkal, köztük a Pénzügyminisztérium által kijelölt végelszámolóval ne jártunk volna el szakszerűen, nemcsak én cáfolom a leghatározottabban, hanem az elismert nemzetközi szakértő cég, a Price Waterhouse Coopers erről készített jelentése is. Végül szeretném elismerésemet kifejezni a parlamenti albizottság tagjainak, akik sokszor politikai véleménykülönbségeiket félretéve, az osztrák és a magyar banktörvény támasztotta nehézségeket i s áthidalva, alapos munkát végezve készítették el kétségkívül tárgyilagos jelentésüket. Az országgyűlési határozati javaslat rendelkezési részéhez sem kívánok észrevételt fűzni. Azonban az indoklásban foglalt számos megállapítással, némelyikkel már a ténys zerűség okán is, de azért is vitatkoznom kell, mert azok nincsenek összhangban az albizottsági részletes jelentésben foglaltakkal. Az idő rövidségére való tekintettel csak néhány megjegyzést tennék. 1. Mindazon személyekkel szemben büntető- vagy polgári el járás indult, illetve mások esetében munkaügyi következményeket érvényesítettünk, akikkel szemben jogi szakvélemények szerint a felelősségre vonás megalapozottan kezdeményezhető volt. 2. Megítélésem szerint - ahogy a jelentés is fogalmaz - az 1987 és 1996 közötti időszak MNBelnökei tekintetében még a közvetett felelősség kérdése sem vethető fel. Gondoljanak bele, mi a különbség ebben a tekintetben a pénzügyminiszternek az állami tulajdonú kereskedelmi bankokért viselt, valamint az MNBelnöknek a jegybanki tulajdonban lévő leánybankokért viselt felelőssége között. Meggyőződésem, hogy semmi. Mindkét esetben erősen korlátozottak a tulajdonosi eszközök, különösen a kereskedelmi bankok napi, operatív működésének befolyásolása terén. Azt hiszem, joggal emelhetek szót az egyenlő elbírálásért. Ezen túl, ami engem illet, együttműködve a CW AG új vezető testületeivel, valamint az MNB illetékes munkatársaival, minden tőlem telhetőt megtettem a veszteség csökkentése érdekében, az első probléma felmerülésének pillanatátó l kezdődően egészen a mai napig, amikor - reményeim szerint - végleg lezárul ez az ügy, lezárul a demokrácia játékszabályai szerint, átfogó vizsgálatot követően a parlament és az ország teljes nyilvánossága előtt. A lezárás lenne a jegybank és ezen kereszt ül az ország érdeke is.
