Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 16 (189. szám) - Mádl Ferenc köztársasági elnök átirata az Országgyűléshez miniszteri megbízatás megszűnéséről és államtitkári felmentésről: - A Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységével kapcsolatos vizsgálat eredményéről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NÉMETH ZSOLT (MDF):
516 elmaradása a kocsis humán erőforrásának elégtelensége miatt következet te be, vagy alkalmazottunk néha - engedve a csábításnak , némi fröccsért vagy másért eltekintett a tarifától. Összeomló piac ide, összeomló piac oda, e hiányosság - mármint a fizetség elmaradása - sosem szegte kedvét a derék fuvarosnak. Olyannyira, hogy újra meg újra a már jól kipróbált kuncsaftkörbe helyezte bizalmát. A zabostarisznya egyre üresebb lett, a ló meg fogyott, egyre jobban és jobban fogyott. (Szórványos derültség a kormánypárti padsorokban.) Hiába adták a szakmailag legkiválóbb átalánydíjas á llatorvosok évről évre írásba, hogy egészséges, vagy legalábbis nem olyan beteg. Ezeket a jelentéseket lovunk nem olvasva, minden kórsággal küszködve egyre gebésedett. Fel is tűnt ez egy istállósfiúnak, szóvá is tette: főnök, néha már ez a szegény pára nek imegy a falnak; nem vakult ez meg? Nem vak ez, talán csak vakmerő - szólta tétován a klasszikusan népies válasz. Pedig ekkor talán még meg lehetett volna menteni. Ha ekkor gyógyítják, ápolják, még ma is élne szegény. A gazda sem nagyon járt az istálló felé , inkább csak a kocsisra hagyatkozott, no meg a nagyra becsült lódoktorokra. Lovunk megroggyanva is eltartott még néhány kocsist és még több állatorvost. Ez utóbbiak időnként konzíliumot tartottak a ló felett, és a végjátékban - utolsó előtti ötletként - e lőálltak a lócsiszári megoldással: lecsutakoljuk, felvitaminozzuk, majd eladjuk. Már a lókórházig sem jutottak el, maradt a kényszervágóhíd. A gazda kifizette a mészárost egyszer, aztán mivel a lónak még holtában is nő a körme, még egyszer. Állítólag így s zólt a gazdával az egyezség. Majd viselték a tetem megsemmisítésének költségeit, no meg a szégyent. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig hát a történet szürrealisztikus tanmese műfajban. Célom e megközelítéssel nem holm i öncélú humorizálás volt, még kevésbé bagatellizálás. Sokkal inkább az, hogy a Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységével, a CW Bankkal kapcsolatos vizsgálat során élénk táruló bő eseménysorból a főbb történésekre koncentráljunk, az összegyűjt ött hatalmas adathalmazból a legfőbb tényeket emeljük ki. Azt, hogy kilenc esztendővel ezelőtt a döntést hozó vezetői szintnek voltak ismeretei arról, hogy baj van. Mára 80 milliárd veszteséget halmozott fel a pénzintézet. A köztes időszakban - 1992től na pjainkig - is volt tulajdonos, menedzsment, működött igazgatóság, felügyelőbizottság, dolgoztak a könyvvizsgáló cégek. Voltak e testületeknek felelős vezetői. A felelősséget, ha megosztottan is, de viselniük kell. Kórképet vázolt fel a tényfeltáró albizott ság, kórképet, amely egyben korkép is. A meghallgatásokon a freudi elszólások révén mintegy időutazásként visszarepültünk abba az időbe, mikor a Mátyás, Frigyes és más keresztnevek helyett és mellett az elvtárs volt általánosan használatos. Nos tény, abban az időben - a '80as évek végén, a '90es évek elején - nehezen találtak kereskedelmi banki gyakorlattal rendelkező szakembert. Tanulók voltunk mindannyian, még csak kóstolgattuk a piacgazdaságot - mondták. Nem lehet mai ismereteinkkel, tudásunkkal az akk ori időre visszatekinteni és ítélkezni. De ha ez így van, akkor talán egy kicsit mértéktartóbbnak kellett volna lenni, és e keleties ismeretszinthez kellett volna igazítani a javadalmazást. Miért van az, hogy e szektor akkor és azóta is különbnek tartva fü ggetleníti magát a magyar gazdaságtól és a többi ágazattól? Úgy vélem, a kiemelkedő fizetség mellett nemzetközi mércét kellene alkalmazni a felelősségben és a felelősségre vonásban is. Mindezzel együtt a CW Bank története kiváló szociológiai tanulmány is l ehetne a piacgazdaságra áttérő Magyarországról; de használhatnánk tankönyv gyanánt is. A CW Bank mint állatorvosi ló, alkalmas bankárképző hallgatóinak oktatására. Esettanulmányokat lehetne készíteni, hogyan nem szabad működtetni egy pénzintézetet; milyen káoszt okoz a belső szabályozottság hiánya, a hitelengedélyezési, nyomonkövetési, kockázatkezelési eljárások szabályozatlansága, a felügyelőbizottság formális működése. Mint a fenti jelentés is tartalmazza, az osztrák és magyar banktitokra vonatkozó szabál yozás miatt az albizottság nem kapta meg az egyes konkrét hitelügyletekre és ügyfelekre vonatkozó
