Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - A cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP):
460 kereskedelmi üzletek működése iránt a vásárlási szokások változásaira tekintettel" - húsvétkor, karácsonykor. Önök bevezetik, hogy ki lehet nyitni, munkát lehet elrendelni, ezek után megjegyzést tesznek nekünk, hogy miért nem védjük meg a munkáltatókat. A világon mindenütt legalább a nemzeti ünnepeit megvédi az állam. Ennyit a tisztessé ges megjegyzésről. Bauer képviselőtársamnak pedig azt szeretném mondani, hogy igen, ez a német nyitva tartás valóban dogma volt, és a verseny szabadította fel ezt az ügyet. Ennek is megvan azonban a maga meséje. Ugyanis teljesen világos, hogy ha be lehet z áratni üzleteket, akkor nem kell nagyon hosszan foglalkozni a túlórával, a nyilvántartással, a ki mennyit fizet, hétvégén dolgozik, éjszaka dolgozik ügyével. És nagyon fontos, amit ön mondott: a mérték. Ugyanis a szabadabb, liberálisabb nyitva tartás melle tt is ma 7074 óránál tartanak egy héten. Nálunk a Tesco vagy bármelyik nagy multi 108 órával kezdte. Éjszakai szállítás nem volt, az emberek éjszaka mentek haza, nem volt nyilvántartás, nem volt kifizetés, és így tovább, ezért a bérért, ahol a túlórát fiz ették meg rendes bérelemelés helyett - egy csomó probléma. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mi ezt akartuk elkerülni. Majd folytatom a véleményemet. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) : Még soksok kétperces hozzászólás következik. Mindenkit kérek arra, hogy az időkeretet tartsa be. Bernáth Ildikó képviselő asszonyé a szó. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Néhány eddig elhangzott hozzászólásra szeretnék reflektálni. A versenyképességre és a magyar dolgozók átl agkeresetére, amelyre Filló Pál képviselő úr célozott: a magam részéről a versenyképességgel és az alulfizetett magyar munkavállalók helyzetével kapcsolatos megjegyzésével egyetértek. Csak azt nem értem, tisztelt képviselő úr, hogy ugyan a minimálbér emelé sét akkor mégis miért kifogásolták, hiszen a minimálbér emelése egyrészt az alacsonyan, alulfizetett dolgozók helyzetét javítja, másrészt pedig kikényszeríti a versenyszférában is és a nem versenyszférában is a bérek további emelését. Ez az egyik megjegyzé sem. A másik pedig az, hogy úgy emlékszem, talán Bársony képviselő úr említette, hogy a benyújtott törvényjavaslat a ki nem fizetett túlórákat fogja lehetővé tenni. Nos, Bársony képviselő úr, több mint 30 éves munkavállalói múlttal a hátam mögött - és aki ma is szoros kapcsolatot tart a kollégáival - tudom önnek mondani, hogy nem kell ehhez ezt a törvényjavaslatot benyújtani, sajnálatos módon 1990 óta működik ez a dolog. Nagyon szomorúnak tartom azt, hogy ma a munkáltatók, függetlenül a nagyságuktól - szánd ékosan nem nevezek meg méreteket, nagyságrendeket , sajnálatos módon úgy vezetik a munkaidőnyilvántartást, mint az egyszeri vállalkozó: van egy franko meg egy unfranko. Van egy, amelyet az APEHnek, illetve a munkavédelmi felügyelőnek mutatnak be, és van egy, amelyet a dolgozók és saját maguk közötti elszámoláshoz vezetnek. Talán a szakszervezeteknek ott helyben ezekkel az ügyekkel kellene foglalkozni, és valóban kiharcolni azt, hogy a munkavállalókat megillető díjazás, illetve a szabadidő megváltása megt örténhessen. ELNÖK (dr. Áder János) : Sándor László következik. DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP) : Néhány reflexió az elhangzottakra: azt hiszem, hogy az nem lehet kétséges dolog, hogy a versenyképesség Magyarországon is nagyon fontos, kiemelt és valószínűleg a köve tkező években is preferenciákat élvező cél lesz.
