Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - A cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz):
436 törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények j ogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat címet viseli. Amikor ezt a törvényt az akkori kormányzat beterjesztette a tisztelt Ház elé, illetve amikor ezt a törvényt az akkori Országgyűlés elfogadta, a rendszerváltás kezdetén tartott az ország . Ekkor szembesült azzal a hagyatékkal, amelyet az előző rendszer utolsó kormánya, a Németh Miklós vezette kormány ráhagyott: elavult gazdasági szerkezetet, a csőd szélén tántorgó szocialista nagyipart, a végletekig eladósodott országot, zuhanó életszínvon alat, megszűnő munkahelyek százezreit. Abban az időben még reménykedni sem mertünk abban, hogy a törvényt alig 89 esztendő elmúltával az Európai Unióhoz történő, reményeink szerint hamarosan bekövetkező csatlakozás miatt kell a harmadik évezred küszöbén m ódosítani. 1992höz viszonyítva mára jelentősen megváltoztak a körülmények, hiszen a gazdaság az akkori zuhanórepüléséből emelkedő pályára állt, a GDP növekedése, az Európai Unióban is elismerést kiváltva, 5 százalék körül mozog immár több éve. (14.10) A k ilencvenes évek elejének elrettentő mértékű munkanélküliségi mutatói mára nemzetközi összehasonlításban is jelentős mértékben javultak, jobbak, mint az európai sztenderdek szerint számított uniós átlag. Ma több mint 200 ezerrel dolgoznak többen, mint 199798ban. A munkanélküliségi ráta a 2000. év végén 6,2 százalék volt. A kormány és a FideszMagyar Polgári Párt célja, hogy Magyarországon a lehetőségekhez képest megvalósuljon a teljes foglalkoztatottság, azaz aki dolgozni szeretne, szándéka, ereje van hozz á, még az ország ma még hátrányos helyzetű településein is dolgozhasson. A "segély helyett munkát, a munkáért tisztes bért" elvének megfelelően a kormány javaslatára 2001ben 40 ezer, 2002ben 50 ezer forintra emelkedik a minimálbér összege. Csak emlékezte tőül szeretném megjegyezni, hogy amikor a polgári kormány átvette az ország irányítását, a minimálbér 19 500 forint volt. Ez mára 40 ezer, azaz több mint duplája az 1998. évinek. A minimálbér emelése is európai uniós követelmény, hiszen ilyen aránytalanul alacsony bérekkel nem lehet csatlakozni. Konkrétan a törvénymódosítással kapcsolatban: a törvénymódosítás oka, mint az a címéből is kiderült, jogharmonizációs jellegű. Mint ilyen, feltétele a majdani csatlakozásnak, hiszen a most hatályos, örökölt munka tö rvénykönyve nem felel meg az Unió vonatkozó előírásainak. Az elfogadásra váró törvénymódosítás kilenc munkajogi tárgyú uniós irányelv átvételét szolgálja, mindezt úgy, hogy a lehetőségekhez képest igyekezzünk megőrizni nemzeti szabályozásunk sajátosságait. Megjegyzendő, hogy az Unió irányelveket fogalmaz meg, a nemzeti szabályozásoknak az irányelvekkel kell harmóniában lenniük, nem szó szerinti átvételt jelentenek, hiszen az Unióban ilyenek nincsenek, a nemzeti szabályozás a tagországok mindegyikében más és más. A törvénymódosítás tehát az irányelveknek kíván eleget tenni. Az Unióban is szokásos módon a munka világának szereplőire, jelen esetben az Országos Munkaügyi Tanács munkajogi bizottságára bízta elsődlegesen a módosító javaslatok megvitatását. A módos ító javaslatokat az Országos Munkaügyi Tanács munkajogi bizottsága 2000. évben öt alkalommal, plenáris ülésén is két alkalommal tárgyalta. Az ott született döntéseket a kormány a módosító javaslataiba beépítette. Szám szerint 14 vitatott kérdésben születet t megállapodás, de az EUjogharmonizáció ügyében ennél többre van szükség. Ez utóbbi kérdésekben igyekezett az előterjesztő mindkét fél, mind a munkavállalók, mind a munkaadók számára elfogadható kompromisszumot jelentő megoldást nyújtani. A javaslat több ponton a munkaadókra nézvést szigorítást jelent. Így például szigorúbb lett a munkaidőbeosztás szabályozása, a munkavállalók jelenleg akár 20 órás napi munkaidejét 12 órára korlátozza, a heti munkaidőt pedig az elrendelt túlmunkával együtt 48 órában határ ozza meg. Szabályozza a pihenőidőt is, mely szerint hat nap munkavégzést követően egy nap kiadása mindenképp kötelező, az összevonások tekintetében nő a kollektív szerződések szerepe, lehetősége.
