Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 13 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
4289 Mi történt ezalatt a néhány év alatt, hogy egy töb b mint száz szakaszból álló törvénymódosítás indokolttá válhasson? Minden jel szerint elsősorban szemléletváltás történt. A korábban kirívó mértékben családellenes szocialistaszabad demokrata kormányzást egy, a családosok és gyermekek iránt megértőbb veze tés váltotta fel. Önmagában már ez a szemléletváltás jótékonyan hatott a családpolitikára, jóval kevesebb gyermeket sodort a gyámügyek irányába, mint a megelőző években. (11.30) Ne feledjük el, hogy a veszélyeztetettség okai közül az anyagi okok játsszák a legnagyobb szerepet. 1998ban a gyermekek 83 százaléka került ilyen okból a gyámhatóságok nyilvántartásába. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani, de a nehéz anyagi körülmények következtéb en gyakrabban alakulnak ki egyéb, az egészséget, a testilelki fejlődést veszélyeztető tényezők is, amelyeknek halmozott előfordulása már gyámhatósági intézkedést tesz szükségessé. Nos, a gyámságot előidéző meghatározó anyagi ok lényegesen gyengébbé vált, mert a megelőző választásokon a szavazók elkergették a gyermekesekre oly sok bajt hozó Bokrosprogram megszavazóit. Ezért is érthető az a tendencia, hogy a veszélyeztetett gyermekek száma az elmúlt években érzékelhetően csökkent Magyarországon. Itt kell me gjegyeznem, hogy a 83 százaléknyi anyagi ok mellett 8 százalékban a megfelelő lakás hiánya, további 8 százalékban pedig a szülők alkoholizmusa a gyámság elrendelésének oka. Magyarországon minden századik gyermek vér szerinti családján kívül nevelkedik. A v eszélyeztetett kiskorúak száma ennél lényegesen több, még mindig mintegy 300 ezer, az 1997. évi 420 ezerrel szemben. A veszélyeztetettek számának csökkenése lehetőséget ad arra, hogy minőségi irányba forduljon a gyámügy, hogy a megváltozott családpolitikai szemlélet is érvényre jusson ebben a törvényben. Az utóbbi időben például nagymértékben átalakult a családon kívül nevelkedő gyermekeket ellátó intézményrendszer. Növekedett a vér szerinti családok megerősítésére, a családba való visszakerülésre, illetve ennek hiányában az örökbefogadásra, a tartós nevelőszülői kihelyezésre irányuló állami törekvés. Annak ellenére azonban, hogy a megváltozott tartalmú gyermekvédelem a nevelőszülős formát részesíti előnyben, még mindig közel 50 százaléknyi, tehát több mint tízezer a gyermekotthonokban elhelyezettek száma. Ebben szerepet játszik az is, hogy évente több mint ezer, családba már nehezebben beilleszkedő tizenéves válik állami gondozottá. Tavaly 150 ezer gyermek érdekében 230 millió forint gyermektartásdíjat előle gezett meg az állam. Ezt a lehetőséget most tovább bővíti az előttünk levő törvényjavaslat. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege 2000ben 33,5 milliárd forint volt, ennek igénybevételére a jövőben szintén több lehetőség lesz. Az új gyámügyi törvén y bevezeti a gyermekjogi képviselő, valamint a család- és gyermekjogi biztos intézményét, amelyek a gyermeki jogok hatékonyabb érvényre juttatását célozzák. Minden megyében létrejönnek a gyermekvédelmi szakértői bizottságok, amelyek elősegítik a gyermekek nevelőszülőkhöz történő kerülését. Az önkormányzatok számára kötelező feladatként előírt alapellátás biztosítását szolgáló intézményrendszer erősítése érdekében a törvénytervezet kötelezővé teszi - sorolom - minden 10 ezer fő lakosságszámot elérő település számára a bölcsődei hálózat kiépítését, a 20 ezernél több lakost számláló települések esetén a gyermekek átmeneti otthonának, a 30 ezernél több lakosú települések esetén a családok átmeneti otthonának működtetését. Mindezek az új kötelezettségek a kisgyer mekes anyák választási lehetőségét és végső soron a családok stabilitását szolgálják. Fontos hangsúlyozni azt, hogy ez a törvénytervezet nem állítja szembe a gyermekgondozási segélyt vagy a gyermekgondozási díjat választó anyákat a bölcsődei gondozást vála sztókkal szemben, hanem az országos családpolitika mindkét megoldási módozat lehetőségeit növeli. Itt csak méltatni lehet a kormány családpolitikát rehabilitáló erőfeszítéseit, hiszen a Bokrosprogram azzal együtt vonta meg a gyermekgondozási segély és a g yermekgondozási díj lehetőségét a fiatal anyáktól, hogy ezzel egyidejűleg bölcsődék százait záratta be. Akkor mindkét megoldás lehetőségei
