Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 13 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ SÁNDORNÉ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4273 XXXI. számú, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény korszerű, kiérlelt, jó törvény, a bevezetése óta eltelt három év tapasztalatai alapján olyan mértékű és mennyiségű módosítást nem igényel, mint amit a beterjesztett javaslat sugall. A '97es törvény történelmi jelentőségű volt, elsősorban azért, mert amikor a gazdasági folyamatok pozitívan alakultak, akkor a Hornkormány figyelme már a rossz helyzetben lévő családokra, illetve azok gyermekeire irányulha tott. Hazánkban a gyermekvállalás a családok többségében régóta a szűkösség, illetve sok esetben a szegénység vállalását is jelentette. Ez a törvény volt az, amely figyelemmel volt a legrosszabb helyzetű családokra, illetve azok gyermekeire, és próbált az anyagi ellehetetlenülés ellen egy kis fogódzót adni nekik. A '97es törvény elsősorban a megelőzésről szólt, tehát arról, hogy anyagi okból ne kelljen és ne lehessen gyermeket kiemelni a szerető közeget jelentő szülői családból, és csak másodsorban szólt a törvény a gyámügyi igazgatásról. Tehát a '97es törvény nem gyámügyi törvény volt, hanem valóságosan gyermekvédelmi; a még nem veszélyeztetett gyermekről is szólt és rendelkezett, a családsegítő és gyermekjóléti feladatokat jól elkülönítette a gyámügyi in tézményektől. Szerencsére hazánkban van egy gyermekszerető, a gyermekvédelemnek elkötelezett szakértő garnitúra, amely magas színvonalon végzi munkáját, és ha úgy tetszik, politikamentesen is, a rossz értelmű pártpolitikától többékevésbé mentesen. Ez az a terület, amelybe ha a pártpolitika erőszakosan beleszól, több kárt csinál, mint hasznot. '97ben még konszenzusos volt a pártok között e törvény elfogadása, a Fidesz vezette kormány azonban már megsértette e törvény lelkét. Nem most, e 107 paragrafusos, l átszólag nagy terjedelmű módosítással, hanem a tavaly elfogadott, kétéves költségvetésbe beemelt kiegészítő családi pótlék bevezetésével. A '97es törvény ugyanis fő célkitűzései megvalósításához, hogy anyagi okból ne kelljen egy gyermeket se kiemelni a cs aládból, bevezette a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Ezt a támogatást azok a gyermekek kapták, akik olyan családban élnek, ahol az egy főre jutó jövedelem a nyugdíjminimum alatt van. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege a nyugdíjminimum 20 s zázaléka, ennyiben határozta meg akkor a törvény. Ez a juttatás a törvény koherens része volt, egy olyan ellátás, amely a törvény célkitűzéseinek a megvalósítását szolgálta és garantálta. Tisztelt képviselőtársaim, ezt az ellátást vette ki a kétéves költsé gvetés a '97es törvényből, és tulajdonképpen már tavaly csonkolta a '97es törvényt; csonkolta a törvényt, miközben fennen hirdeti a kormány a család- és gyermekbarátságát. Hadd adjam annak néhány bizonyítékát, hogy csak píárszinten igaz a kormány család, illetve gyermekbarátsága! A családtámogatás növekedésének két összetevője van: a píár és a valóság. Az előbbiben valóban jelentős sikereket ért el a kormány, csak úgy röpködnek a szebbnél szebb számok a támogatások számottevő növekedéséről, a családok má rmár ideális helyzetéről - a valóságban a tények sokkal kedvezőtlenebb helyzetet mutatnak. A kormány magatartását azért tekinthetjük szemfényvesztőnek, mert a hangzatos ígéretek ellenére valójában a családtámogatásra a GDPből, a bruttó nemzeti össztermék ből ma ugyanolyan hányad: 2,22,3 százalék, mint a kormányzati ciklus elején, miközben szokatlanul drasztikus mértékben átrendezték a támogatásokat a kedvezményezettek körében. Az átcsoportosítás Európában is egyedülálló módon a tehetősebbeket támogatta, a szegényebbeket nehezebb helyzetbe hozta. A családtámogatások kiemelt kezelése ugyanis azt jelentené, hogy a kormányzat növeli a GDP felhasználásában a családtámogatások részarányát, erről azonban szó sincs. Az idei évre - 9,5 százalékos inflációt feltétel ezve - az adókedvezménnyel együtt számított családi támogatások reálértékének növekedése is alig éri el a GDPnövekedés várható ütemét, míg 2002ben a költségvetés családtámogatási kiadásai reálértékben el sem érik az ez évi, tehát az idei ráfordításokat. Ha az adókedvezmények nélkül vizsgáljuk a családi támogatásokat, azok reálértékükből két év alatt 8 százalékot veszítenek. Tehát a családtámogatások - ismétlem - átcsoportosításáról és nem valóságos növekedéséről döntött a kormány a kétéves költségvetés el fogadásakor. Ha konkrétan
