Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP):
428 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Felszólalásra megadom a szót Bársony András képviselő úrnak, MSZP. BÁRSONY ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Azzal kezdeném, amivel Salamon László képviselő úr a beszédét befejezte: támogatást adni problémáink megoldásához - fogalmazott így, majdnem jegyzőkönyvi pontossággal. Úgy gondolom, képviselő úr, nem az az ellenzék feladata, hogy az önök problémáinak a megoldásához mi támogatást adjunk. (Dr. Salamon László: Közös problémákról, az ország problémáinak a megoldásáról bes zéltem!) Én tisztelettel végighallgattam az ön felszólalását. Amennyiben ezek a problémák közösek, akkor ezen természetesen el kell gondolkozni. De ha önök a saját problémáikat tekintik az ország és az Országgyűlés problémáinak, akkor abban már nem feltétl enül osztozunk. Ez az egyik megjegyzésem. S hogy ez miért van így, arra mindjárt mondok egy példát önnek. Hogy ki mit kever bele ebbe a házszabályszerű és Házszabályról szóló vitába, azt ön pontosan megadta azzal, amikor ezt a házszabálymódosítási kérdést - amely alapvetően adatkezelési problémák közül zajlik - felvetette és azt mondta, mi kell még a Szocialista Pártnak, mintsem az a frakcióvezetői gesztus, hogy Szájer József frakcióvezető úr hajlandó leülni Nagy Sándorral. Úgy gondolom, ennek az égvilágon semmi köze ehhez. Nem gesztusokat kell gyakorolni! Gesztusokat lehet politikai alkuk megkötéséhez gyakorolni, itt azonban egy határozati javaslatról van szó, ami szakmai kérdés. Itt szakmai kérdésekről kell vitatkozni, és nem hiszem, hogy bárkinek bármifa jta, egyébként politikai gesztusa e tekintetben értelmezhető lenne. Mert tárgyában egyébként a javaslat nem feltétlenül olyan, amely ezt a gesztus lefordítja egy határozati javaslat nyelvére. Ez az egyik. Van azonban a problémának egy ennél sokkal szűkebb szelete, nevezetesen az adatkezelés. Nem tudom, hány képviselőtársam járt mostanában a mentelmi bizottság egyik mellékes helyiségében, ahol a vagyonnyilatkozatokat tartják. Nyilván nagyon sokan, több ok miatt. Egy biztos, hogy amikor én bementem, akkor a p áncélszekrény nyitva volt - pedig együtt mentem be a munkatársakkal , és az ajtó csak egy sima kis kulccsal volt becsukva. Persze mondhatná valaki erre, hogy a kutya se jár arra egyébként a Parlamentnek abban a hátsó traktusában, de ez kétségtelenül nem f ontos. Ennél sokkal fontosabb az, hogy amikor leültem egy székbe abban a bizonyos kis irodában, akkor közölték velem, hogy ne oda üljek, hanem a másik oldalra, háttal a másológépnek, amely szemmel láthatólag egy nagy darab, nagy teljesítményű másológép, és szakmai ismereteim terjednek odáig, hogy tudjam, olyan másológépekről van szó, tisztelt képviselő úr, amelyek nemcsak másolásra, hanem többek adatrögzítésre is alkalmasak, azaz memóriával rendelkeznek. S nem én másolom le azt az egyébként csak számomra ho zzáférhető, titkos adatokat rejtő papírt, hanem egy, erre egyébként az ön által is jelzett Házszabályban nem felhatalmazott személy, tehát nem igazán szabályozzuk a Házszabályban a Ház működését teljeskörűen. Mondhatná ön erre, hogy a házszabálymódosítás például erre is irányul. De az igazi kérdés nem az, hogy erre irányule ez a házszabályi előterjesztés vagy sem, hanem az, hogy akármi van a Házszabályban, nem az az alapkérdés, hogy betartsuk, hanem csak az, hogy fölmutassuk, körbehordozzuk, mint egy szen tképet, és utána, amikor azt elvitték, visszavitték az őt megillető helyre, azt csinálhassunk, amit akarunk. S úgy gondolom, ebben a Házban senkinek nem ildomos arra hivatkozni, hogy vajon ott volte egy képviselő; bár nem tisztem megvédeni Kóródi Mária ké pviselő asszonyt önnel szemben ebben a vitában, de úgy gondolom, nem igazán úri elv, amikor azt mondja ön, képviselő úr, hogy vajon ott volte Kóródi képviselő asszony az üléseken és fölvetettee ezt a problémát. Vajon hány ügyrendi bizottsági ülés volt te gnapelőtt óta, amióta a Kóródi Mária képviselő asszony által az imént felsorolt problémákat fel lehetett volna vetni? Hány ügyrendi bizottsági ülés volt, ahol fel lehetett volna vetni, hogy az alkotmányügyi bizottság elnöke jogosan nyilatkozotte; hogy aki a pulpituson ül, az ott ülhete? - és folytathatnám a sorozatokat. Úgy gondolom, ez nem foglalkozik ezzel.
