Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 12 (215. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
4255 szinte semmi sem korlátozta: a déliek Pécset, a balkániak a Tiszát követelték természetes határnak, a bölcs européer tudós pedig a Dunántúl felét akarta korridorként megszerezni, hogy déli szláv testvéreivel egyesülhessen . Rajtunk kívül mindenkinek volt szava az osztozkodáskor. Összeomlott a Monarchia, és maga alá temetett minket, akik a legszívósabban és leghosszabb ideje harcoltunk a függetlenségért. Trianon sokkolta a magyarságot. De melyik nemzetet nem sokkolt volna il yen rettenetes csapás? A sérelem hatalmas súlya lehetetlenné tette a mély nemzeti önvizsgálatot, amire pedig nagy szükségünk lett volna. Hol rontottuk el? Miért nem hallgattunk Eötvösre, Mocsáryra, Jászira, Adyra? A katasztrófa tüzében égő sebeink fájdalma lehetetlenné tette, hogy felismerjük az ezer éve velünk élő nemzetek igazságát, és elfeledte a régi jellegzetes magyar toleranciát. Jó paktum, tartós barátság - tanították a rómaiak. Nem tudtuk időben megkötni a jó paktumokat. Trianonban nem engedték, most kellene hátrányos helyzetben végre rendezni közös dolgainkat. Majd így folytattam: A két háború között a nagyhatalmak érdekei a középeurópai térség megosztására irányultak. Jogos és igazságos érdekeinket csak akk or akceptálták, akkor is csak részben, ha szembe akartak állítani bennünket a Kárpátmedence más országaival. A magyarság helyzetét sem a közerkölcs, sem az érzelmi momentumok, sem az önrendelkezés elve, sem az igazságosság nem befolyásolták. Mindezek csak szólamok maradtak vagy ürügyek a nagyhatalmi érdekek szolgálatában. Az utódállamok kormányzatai - maguk is érezvén a rendezés igazságtalan voltát - kénytelenek voltak fokozni a gyűlöletet. Kétségtelenül voltak jóhiszemű hangok is, de ezeket elnyomták a so viniszta kiáltások. A sarokba szorított és kétségbeesett magyarság irredenta kényszerpályája még fokozta ezt a gyűlöletet. Minden utódállam igyekezett megideologizálni a területszerzéseket és a magyar lakosság elcsatolását. A gyűlöletet tovább növelték a b écsi döntések, holott - első rátekintésre - ezek a döntések az etnikai rendezés elvét figyelembe véve igazságosabbak a trianoninál. De nem jelentettek megoldást, s nemcsak azért, mert fasiszta döntőbíráskodások eredményei voltak, hanem azért sem, mert a Ká rpátmedence többi népe számára újabb sérelmek forrásai lettek. Bármerre tologatnók a trianoni "sárkányfogvetemény" határokat, mindenképpen igaz és jogos érdekeket sértenének. Mit tegyünk? Ezeket a határokat átjárhatóvá kell tenni, és be kell látni, egyetl en megoldás lehetséges - írtam akkor : közösen a térség népeivel megpróbálni egy nagyobb, tágabb középeurópai hazát kialakítani. A fő bajt abban látom, hogy 67 év alatt a trianoni tragédiából csak a magyarok elvesztését láttuk, és nem ejtettünk szót ugya nolyan súllyal arról, hogy elvesztettük a velünk ezer éve szimbiózisban élő horvátokat, szerbeket, szlovákokat, a több száz éve velünk élő románokat, németeket, ruszinokat is. (22.40) Bennük sem tudatosult, hogy nemcsak mi vagyunk vesztesek, ők is elveszte ttek minket. A Kárpátmedence népei egymásra hatva, gyakran egymásba olvadva, ugyanakkor kultúrájukat megőrizve, fejlesztve, gazdagítva és átadva élték sokszínű életüket, közös gazdasági és állami egymásra utaltságban. Népeink történelme, életmódja, szokás rendje, erkölcse, de génjei is át- meg átszövik egymást. Bár minden nemzetben voltak, akik a közös érdekeket felismerték, de hangjukra mások nem figyeltek. Nincs más lehetőség, mint előkészíteni az új, egymás megbecsülésén alapuló, egymás érdekeit figyelem be vevő tágabb hazát, a középeurópai integrációt. A mai magyar és középeurópai valóságot látva, bármily reménytelennek tűnik, el kell kezdeni ezt a sziszifuszi munkát. Ránk vár a kezdeményezés, nemcsak geometriai középponti helyünk miatt, hanem azért is, mert nekünk a legfontosabb. Bármilyen paradoxon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , nekünk, magyaroknak kell megkedveltetni magunkat a többi néppel. El kell oszlatnunk a sok évtizedes megkövesedett gyanakvásokat, szorongásokat, a z ebből
