Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 12 (215. szám) - Dr. Lentner Csaba (MIÉP) - a miniszterelnökhöz - "Hány álláspont létezik a kormányon belül a MOL Rt. gázüzletága ügyében, avagy mi lesz a gázüzletág sorsa, feladja-e a kormány a lakossági gázpiac védelmét?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
4173 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném leszögezni, hogy a kormá ny igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a polgárok megfizethető áron jussanak az emberi élethez ma már természetesen nélkülözhetetlen, alapvető közüzemi szolgáltatásokhoz. Ön is jól tudja, hogy a szigorú árszabályozás miatt a kormányt egyes üzl eti körök és az ezen körök érdekképviseletére vállalkozó ellenzéki pártok komoly bírálattal illették éppen emiatt az elmúlt évek során. Az energiaszektorral kapcsolatos felszültségek alapvetően, mint ahogy ön is említette, abból adódnak, hogy az MSZPSZDSZkormány alatt meggondolatlanul külföldi többségi tulajdonba adott szolgáltató cégek érthető módon tulajdonosaik profitérdekeit képviselik, és nincsenek semmiféle tekintettel a magyar polgárok fizetőképességére. Felelős magyar kormány azonban nem engedheti meg, hogy hazánkban úgy érvényesüljenek világpiaci színvonalú energiaárak, hogy ehhez nem társulnak világszínvonalú teljesítményre épülő jövedelmek. Az ilyen törekvéseknek a polgári kormány a választópolgárok érdekében mindig is gátat fog szabni. Ugyanakk or az Unióhoz való csatlakozás, amely számos stratégiai előnyt kínál hazánknak, természetesen megköveteli, távlatilag legalábbis, az energetikai piacok felszabadítását is. Ellentétes követelményeknek kell tehát a kormánynak folyamatosan megfelelni. Egyfelő l liberalizálni kell a piacokat, ugyanakkor megvédeni és következetesen megvédeni a polgárokat az árak elszabadulásától. E dilemma megoldását az jelentheti, ha az állam erős tulajdonosi pozícióval bírva aktívan képes befolyásolni a piaci folyamatokat is, a hogyan ez egyébként az Unió legbefolyásosabb országaiban ma is így van. Az árampiacon az erőműkapacitások jelentős részének birtoklása erre még lehetőséget nyújt, a gázpiacon azonban pillanatnyilag csak az állami árszabályozás eszköze az egyetlen eszköz, ami a kormány rendelkezésére áll. Mivel ennek következetes alkalmazása a MOL vezetése szerint a cégnek elviselhetetlenül nagy veszteségeket okoz, a kormány változatlanul kész arra, hogy újra állami kézbe vegye a gázüzletágat. Ez nemcsak azért volna minden érintett fél számára hasznos, mert ezzel a MOL megszabadulna egy - legalábbis szerinte - a gazdálkodását súlyosan megnehezítő ballaszttól, hanem azért is, mert ezáltal a kormánynak középtávon is lehetősége volna, hogy nonprofit gazdálkodással, az olcsó kit ermelésű hazai gázkincsre támaszkodva, az üzemileg lehetséges legalacsonyabb szinten tartsa a lakossági gázárakat. (16.30) Összefoglalóan tehát azt mondhatom - és szeretném ezzel kapcsolatban megnyugtatni önt : a polgári kormány továbbra is határozottan m eg kívánja őrizni a tulajdonosi befolyását az energetikában, sőt adott esetben a lakosság védelmében kész annak további bővítésére is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát. DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tisztelt Államtitkár Úr! Privatizációs ügyekben én már többször interpelláltam önhöz, és meg kell mondjam, a korábbi interpellációknál és ennél is az az ál talános véleményem, hogy a kettő dolog nem megy együtt: a piacot továbbliberalizálni és a magyar háztartásokat megvédeni együtt nem lehet. Ez csak úgy kivitelezhető, ha az állam a gázüzletágat - s ezen belül nemcsak a szállító- és feldolgozókapacitásokat, hanem a gázmezőket is - állami tulajdonba veszi, magyarul, a MOL Rt.ből ezt a gázüzletágat kivásárolja. Ennek praktikus üzleti megoldása lehetne, ha a MOL Rt.ben a jelenlegi 25 százalékos állami részvénypakettért cserébe, arról lemondva, megkapná a telje s gázüzletágat, de nemcsak a vezetéket, nemcsak a forgalmazást, hanem a gázmezőket is, ahonnan a kitermelés a világpiaci ár töredéke. Így lehetne ezt megmenteni.
