Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 12 (215. szám) - Az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egé... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
4113 csomag, amibe mindenképpen bele kellene gyömöszölnünk magunkat úgy, hogy a magyar orvosok, magyar gyógyszerészek érdekeit alárendeljük ennek a folyam atnak. Ami az 1. §t illeti: itt a szakképesítés honosításával kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy ez mennyire marad szakmai, illetve mennyire lesz átpolitizált jellegű. Ez a szöveg az Országos Tisztiorvosi Hivatal számára jogkört von el, ha ú gy teszik, szakmai szempontot felülír politikai szempontból, amikor lehetővé teszi, hogy működési engedélyhez jusson olyan személy, aki a működési nyilvántartásban nem szerepel. Ha az egészségügyi tevékenységet ez az Országos Tisztiorvosi Hivatal engedélye zte számára, akkor a honosítás nem is szükséges. A 2. §ban is megjelenik egyfajta belső logikai ellentmondás. Itt arról van szó, hogy nem vehető fel a működési nyilvántartásba, aki "megfelelő gyakorlati idő elvégzését nem igazolta". Zárójelben jegyzem meg , hogy ahhoz viszont, hogy gyakorlati időt szerezzen, szerepelnie kell a nyilvántartásban. Ez egy tipikus 22es csapdája jellegű helyzet. A egészségügyi törvény jelenlegi 112. §ának 7. szakasza szól arról, hogy milyen kötelezettség van a magyar nyelv isme retére. Itt szerepel a többek által már emlegetett "általában szükség van magyar nyelvi ismeretre" szófordulat, amiről azt gondolom, hogy - Uniótól teljesen függetlenül - olyan életszerű helyzet, olyan találkozás, olyan kapcsolat előáll most is, hogy a bet eg és az orvosa más nyelvet beszél. Előfordulhat ez velünk most is, ha külföldön vagyunk, előfordulhat külföldivel Magyarországon. De egészen más, amikor ezek egyedi, egyszeri esetek, ritkaságszámba menő találkozások, és egészen más, ha ezeknek a találkozá soknak a gyakorisága megszaporodik a személyek szabad áramlása okán. Szóval, amikor az egészségügyi miniszter úr úgy fogalmaz, hogy itt indokolt egy egyszerűsített eljárásban figyelembe venni a külföldi orvos magyar nyelvtudását, akkor azt gondolom, hogy o kkal berzenkedünk, okkal érzünk veszélyt, azt gondoljuk, hogy tág tere nyílhat félreértéseknek, azt is merném mondani, hogy sarlatánságnak. Ha magyarul nem kell tudnia annak, aki Magyarországon gyógyít, sőt nem kell ismernie a magyar, a hazai gyógyszerpale ttát, azt gondolom, hogy abból nagyonnagyon sok bonyodalom származhat. Én őszintén sajnálatosnak tartottam, hogy a Magyar Orvosi Kamara véleményét a bizottsági ülésen nem ismerhettük meg; kezünkbe jutott, kiosztásra került viszont a Magyar Gyógyszerész Ka mara véleménye, és ez nagyon markáns, nagyon határozott vélemény. Engedjék meg, hogy idézzek belőle: "A hazai szabályozásnak az EUkövetelményekhez való igazítása nem jelenthet ellentételezés nélküli önfeladást - írja a Gyógyszerész Kamara , illetőleg oly an kedvezmények biztosítását az EUtagországok állampolgárainak, amelyekkel kapcsolatban viszonosságra nem számíthatunk." Számomra nagyon figyelemre méltó példára hivatkoznak, ez pedig Ausztria példája. Azt írták: Ausztria az uniós tagságba történő belépés ekor meg tudta őrizni az osztrák gyógyszerészek valamennyi vívmányát. Ez jó példa arra, hogy nem kell úgy, azzal a vagylagossággal állni a feladathoz, hogy itt érdekek sérülnek, valamelyik érdeket szükségképpen meg kell sérteni, és akkor az miért ne legyen a magyar gyógyszerészek érdeke. Nagyon röviden szeretnék szólni két másik törvényről, ami ugyancsak jogharmonizációs hivatkozású. Említem a családi támogatásokról szóló törvénynek a változtatását néhány szakaszban. Itt arról van szó, hogy a családi támoga tásról szóló törvény hatályát kiterjeszti a jogalkotó az európai gazdasági térség állampolgáraira, illetve családi támogatás vonatkozásában kiterjeszti a harmadik államból származó házastársra is. A másik törvény, amit ugyancsak módosít ez a csomag, a fogy atékos személyek jogairól szól. Itt is egy kiterjesztésről olvashatunk, viszont itt a kiterjesztés csak az európai gazdasági térség állampolgáraira vonatkozik, és nem vonatkozik ugyanezen állampolgárok harmadik államból származó házastársára. Már önmagában véve ezt a disszonanciát sem értem, hiszen a fogyatékostörvény módosításakor az érintett szakasz kapcsán - az az ominózus fogyatékossági támogatás, aminek a módosításáról egyébként éppen tegnap, a késő esti órákban tárgyalt a parlament - miért ne lehetne a harmadik állambeli házastárs számára is kiterjeszteni az ellátás majdani, jövőbeni, szóval sokára hatályba lépő ígéretét. Őszintén szólva az is nagyon bosszant, hogy a
