Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 11 (214. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
4068 történelmi tragédiánkhoz, múltunkhoz kötődő tényeket nagyon sok százezer, millió fiatal, aki akkor növekedett fel, hiszen Trianonról beszélni az 50es évektől a 90es évek elejéig nem lehetett (Bauer Tamás: Ez nem is igaz!) , a történelemkönyvekben az ezzel kapcsolatos tények nagyon cenzúrázottan jelentek meg. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezeknek a fel elevenítése és a mai fiatalság között az emlékezés azokra a honfitársainkra, akiket elszakítottak az anyanemzettől, fontos dolog a mai fiatalság számára. Azt gondolom, hogy azokat a történelmi ereklyéket, amelyek a trianoni nemzetcsonkításra emlékeztetnek, semmiképpen nem lehet irredentának mondani; ez emlékezés arra, ami akkor Magyarországgal történt. (20.40) Ugyanakkor azt is el szeretném mondani, hogy a magyar kormány, a polgári kormány nagyon komoly erőfeszítéseket tett, hogy a Trianon óta külföldön élő magyar ajkú honfitársainkat, testvéreinket megfelelő módon próbálja Magyarországhoz, az anyaországhoz integrálni, lehetőséget adva arra, hogy gyakrabban látogathassanak haza, munkalehetőséghez, tanulási lehetőséghez jussanak itthon, gyógyászati, szociális ellátásban részesülhessenek, ha rászorultak. Képviselőtársam hozzászólását egyenes következményének látom a Szabad Demokraták Szövetségének az úgynevezett státustörvényben elfoglalt álláspontjához kapcsolódóan, hiszen önök nem támogatják azt, hogy a határ on túli magyarok könnyebben tudjanak munkát vállalni itthon, hogy könnyebben juthassanak oktatási lehetőséghez vagy más szociális, egészségügyi ellátáshoz. Durva csúsztatásnak tartom azt, hogy ezeket a megemlékezéseket Trianonra önök most, illetőleg képvis előtársam most a Horthyrendszer felelevenítésével próbálja összehozni. A magam korán keresztül kimondottan nevetségesnek is tartom, hogy a Fideszt ilyen módon próbálja összemosni, hiszen mi egy modern, európai, konzervatív polgári pártnak állítjuk be magu nkat, amely olyan értékeket hordoz, amelyeket Európában mindenhol elismernek, támogatásra érdemesnek és méltónak tartanak. Képviselőtársamnak a mai napirend utáni hozzászólását én beteszem abba a sorba, amivel képviselőtársam egy Guinnessrekordot próbál m egdönteni; teljesen mindegy, hogy miről van szó, csak a hozzászólásainak a számát kívánja növelni, hogy különböző kiadványokban a legtöbbet hozzászóló képviselő megtisztelő címét kiérdemelje. (Dr. Kökény Mihály: Az sem semmi!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kö szönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, "A könyves Budapest" címmel. Öné a szó, képviselő úr, öt percben. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fides z) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Talán a jegyzőkönyvön túl is emlékszik még valaki a legutoljára festett budapesti életképre: a metróaluljárókban élőkre, a koszlott állataival kolduló ember alakjára. Most egy másik aktuális életképre hí vnám fel szíves figyelmüket: a Vörösmarty téren nyüzsgő emberek sokaságára, akik színpadok és könyvpavilonok közepette nézelődnek, beszélgetnek, vásárolnak. Könyvet vásárolnak. Budapest sajátos eseményéről, az évente egyszer megrendezett ünnepi könyvhétről van szó, most az immár 72. alkalommal megrendezett könyvünnepről. S itt fővárosunk másik arcát: az érdeklődő, az olvasó, a "könyves" Budapest arcát láthatjuk. Az idén 82 kiadó mutatta be könyveit. Természetesen ott voltak a divatos szakácskönyvek is, az o lvasmányos irodalom is. De ott volt az immár utolsó, 18. kötetét is tartalmazó Britannica Hungarica című fantasztikus lexikon is, s hogy minden kötetét megjelentették, az azt mutatja: vevője is volt és van. Sok politikai tárgyú könyv is megjelent, és a sok at hangoztatott szlogen ellenére - miszerint az embereket nem érdekli a politika - e könyveknek is nagy keletje volt.
