Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 11 (214. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
4026 Lezsák képviselő úr Erkel Tibor képviselő úr javaslatához egy kiegészítést tett, amelyet én megfontolandónak tar tok a magam részéről. Mindazonáltal érdemes elgondolkodni azon, hogy egy nagy értékű, mondjuk, nemesfémből készült lelet esetében az állam büntető igényének érvényesítése vagy a lelet megmentése a fontosabbe. Ismert az a módszer külföldön is, hogy a nemes fémből készült lelet megtalálójának - teljesen függetlenül attól, hogy milyen módon találta meg - az adott lelet nemesfémértékével azonos összeget kifizetnek annak érdekében, hogy ne tegyék érdekeltté a lelet megsemmisítésében és nemesfémként való értékesí tésében. Ezt mindenképpen javasolnám megfontolásra. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Szintén két percre kért szót Lezsák Sándor képviselő úr. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár úr! Megvallom őszintén, villámcsapásként ért Hadházy Sándor képviselő úrnak a 46. ajánlási pontban szereplő módosító javaslata, hiszen az előterjesztést olvasva ez számomra meglepetés volt. Tudomásul veszem, tudomásul vesszük, mást nem tehetünk, de tudomásul kell vennie a majdan felálló hivatalnak, hogy le kell gyűrnie a szakma gyanakvását, bizonytalanságát. Ezen a területen rendkívül nagy nehézségek elé néznek. Minden bizonnyal fölkészültek arra, hogy az ezen ajánlási pont alatt megfogalmazott módosító indítvány működte tése majd a valóságban hogyan fog történni. Sok sikert hozzá! Tulajdonképpen itt mi megállattunk, és azt mondtuk, tudomásul kell vennünk. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre kért szót Sasvári Szilárd képviselő úr, Fidesz. SASVÁRI S ZILÁRD (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én azt gondolom, Hadházy képviselő úr érvelése megállja a helyét. Ha valaki figyelembe veszi a törvény belső egyensúlyát és azt a feladatot, amit el kell végeznie a hivatalnak, akkor tel jesen egyértelműen látszik, hogy két út közül lehet választani. Vagy az történik, hogy valamennyi olyan tanácskozó testületet, amely a hivatalban működik, törvényi szintre emelünk, vagy pedig az történik, hogy minden ilyen tanácskozó testület, ami van, egy alacsonyabb jogszabályban van rögzítve. Ez teszi egységessé a törvényt. Ebből a szempontból, azt hiszem, korrektül és jól működik a törvényjavaslat, amikor azt mondja, hogy az ásatási bizottság ebből a szempontból kikerül a törvényből, és alacsonyabb jogs zabályi szinten helyezkedik el. Ettől az a szakértelem, ami megvan a régészeti szakmában, nem vész el, nem tűnik el, és az az érvelés, hogy valami csak a megyei múzeumoknál van meg, és nem rendelkeznek bizonyos szakértelemmel a hivatalban, gyakorlatilag, a zt gondolom, az Országos Műemléki Hivatal elmúlt, nem is tudom, hány évének a leminősítése. Azt ne mondjuk már, hogy ennek a hivatalnak a munkatársai, akiknek a vezetői között ilyenek, olyanok és amolyanok is voltak, de azért a hivatal maga azt a szakmaisá got nem testesíti meg, amit ma is megtestesít! Ezt az érvelést, azt gondolom, jó lenne elfelejteni. Ez a hivatal szakértőkkel, szakemberekkel dolgozik, a hivatalon belül is, és a hivatal is alkalmaz ilyeneket. Én azt gondolom, a régészetet nem érdemes véde ni, mert mindannyian szeretjük. Én legalábbis elkötelezettje vagyok ennek a szakmának. Nagyon szeretem azt, amit ők csinálnak, gyerekkorom óta. Még két dologra hadd reagáljak! Az első az, ami a régészetet illeti, hogy hány lelőhely van, és ezeket a lelőhel yeket lehete már most, a védett eljárás alapján működtetni. Elhangzott a bizottsági ülésen is, hogy több mint százezer ilyen régészeti lelőhely lehetséges. Ezeknek a listázása és
