Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 11 (214. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
4020 Az ajá nlás 31. pontjában a törvényjavaslat 11. §ához nyújtottunk be módosító indítványt, és ez az indítvány arról szól, hogy a hivatal a védetté nem nyilvánított régészeti lelőhelyekről is legyen köteles nyilvántartást vezetni, e nyilvántartásból e régészeti le lőhelyekről adatokat szolgáltatni, illetőleg ezeket számba venni. A 36. pontban a védési eljárás alá vont régészeti lelőhelyeket javasoltuk a védetté nyilvánított lelőhelyekre vonatkozó előírásokkal azonos módon kezelni, vagyis meg kívántuk elő zni ezzel a javaslattal azt a lehetőséget, hogy a védeni szándékozott műemlék vagy műemlékegyüttes a védési eljárás során, amikor még a védetté nyilvánítás által megszerzendő védelmet nem élvezi, megsemmisüljön vagy jóvátehetetlenül megsérüljön. (16.30) Az ajánlás 46. pontjában Hadházy Sándor képviselőtársam a törvényjavaslat 20. §ának a módosításával lényegében az ásatási bizottságnak a törvényjavaslat szövegéből való kikerülésére tesz javaslatot. A magam részéről ez ellen és a 48. pontban foglalt, Vitány i Iván által benyújtott módosító indítvány mellett kívánok érvelni, amikor azt mondom, hogy a régészeti örökség védelmét szolgáló szakmai testületnek a törvényjavaslat szövegéből való kikerülése helyett a szóban forgó szakmai testület összetételének azt a módosítását támogatnám, ami nagyobb biztonsággal garantálja ennek a testületnek a mindenkori politikai, hatalmi, kormányzati felállástól független, szakmai ellenőrző, tanácsadó jellegét. A törvényjavaslat 20. §ának (3) bekezdése tartalmazza, hogy kik azok , akik régészeti feltárás végzésére jogosultak. Ebben a paragrafusban a törvényjavaslat egész egyszerűen egy külön jogszabályra hivatkozik - feltételezem, hogy ez kormány- vagy miniszteri rendelet lenne. A benyújtott módosító indítványunkkal törvényben kív ánjuk rögzíteni azoknak az intézményeknek, szerveknek és szervezeteknek a sorát, amelyek régészeti feltárásra jogosultak, annak érdekében, hogy ez az elvárható nagyobb jogbiztonsággal szintén a régészeti örökség védelmét szolgálhassa. Hasonló módon a 20. § (4) bekezdéséhez benyújtott módosító indítványunkban szeretnénk rögzíteni azt, hogy régészeti feltárás vezetője csak olyan személy lehet, aki ehhez megfelelő szakképzettséggel, végzettséggel rendelkezik, és ennek részleteit kívánjuk szabályozni a módosító indítvánnyal. Az ajánlás 67. pontjában a törvényjavaslat 23. §ának (1) bekezdését javasoljuk módosítani, az eredetitől nem lényegesen eltérő, de annál szigorúbb módon, amikor a teljes beruházási költség legalább 9 ezrelékét továbbra is az adott területen folyó régészeti feltárásra, leletmentésre, miegyébre javasoljuk fordítani, de javasoljuk kibővíteni azoknak a régészeti feltárási munkálatoknak a körét, amelyek finanszírozására a befektető ettől a 9 ezrelékes költséghatártól függetlenül is köteles. Végez etül: az ajánlás 117. pontjában egy új 62. § szerepel. Ez tulajdonképpen már nem annyira a régészeti örökség védelmét szolgálja, mint inkább, hogy úgy mondjam, azt a kultúrdiplomáciai missziót, hogy ha a magyar állam az általa védetté nyilvánított műtárgya k esetében elvárja azt, hogy ezeknek külföldre vitele ne történhessék meg, és elvárja azt, hogy a velünk legalábbis korrekt viszonyban lévő államok maguk is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar állam által védeni rendelt műtárgyak az ország területéről ne kerülhessenek ki, akkor erre viszonossági alapon a magyar állam is vállaljon garanciát. Vagyis tiltsa meg azon kulturális javak Magyarországra való behozatalát, amelyeket más ország védetté nyilvánított, azoknak a kivitelét az ő területéről megtiltotta, a származási ország a kivitelüket engedélyhez köti, illetőleg amely kulturális javak lopottak. Én magam úgy gondolom, hogy ennek a paragrafusnak a beemelése a törvényjavaslat szövegébe egy olyan, egyébként nemcsak a kulturális, hanem minden má s területen állami védettségben részesíteni szándékozott tárgyaknak az általános szabályozási mintáját követi, ahol fontos az, hogy ne csak az adott állam próbálja meg a saját erejével védeni a szóban forgó tárgyakat, javakat, hanem vele együttműködve az ö sszes többi állam is tartsa fontosnak, hogy az adott államnak ez az erőfeszítése sikerrel járjon. Hasonlóan ahhoz, ahogyan például a védett állatoknak vagy a védett
