Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 11 (214. szám) - Sir John Bourn, a brit számvevőszék elnöke és kísérete köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
3998 konszenzussal meghozott döntésekben. Tagságunk nemcsak másként nem elérhető biztonsági garanciát jelent, hanem hozzásegített minket ahhoz is, hogy Európa egyik leggyorsabban fejlődő, stabil demokráciájává váljunk. Szövetségesi mivoltunk nem csupán függetlenséget, a nemzeti érdekek képviseletének lehetőségét adta meg, hanem megnövelt felelősséget is jelent az európai biztonsági kérdések tárg yalásában. Annak a szervezetnek vagyunk megbecsült tagjai, amely a legnagyobb befolyással bír az európai védelmi ügyekre, befolyását pedig demokratikus úton gyakorolja, minden tagállamának egyetértésével. Napjainkra egyértelművé vált, hogy sikerében szinte minden közép- és keleteurópai ország osztozni kíván. Vitathatatlan, hogy Magyarország és Antall József a Varsói Szerződés feloszlatásában múlhatatlan érdemeket szerzett, amire a történelemkönyvek mindig emlékeztetni fogják az utókort. Munkásságával hozzá járult ahhoz, hogy Magyarország újra elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai demokráciák között. Tíz évvel ezelőtt azonban nem érződött a közhangulaton, milyen történelmi eseménynek voltunk részesei, ideje tehát, hogy letisztítsuk a nagy eseményről a port, és méltó módon emlékezzünk rá, szerte Közép- és KeletEurópában egyaránt. A megemlékezés során nem feledkezhetünk meg arról a szolidaritásról, amelyet a visegrádi országok tanúsítottak a Varsói Szerződés megszüntetése érdekében, ezért szimbolikus jelentőséget tulajdoníthatunk annak, hogy hazánk éppen a tízéves évfordulón veszi át a visegrádi együttműködés elnöki tisztjét, és hogy idén kerül helyére az Esztergomot Párkánnyal összekötő híd első eleme is. E három esemény egybeesése világosan kifejezi a magyar külpolitika és a magyar visegrádi elnökség céljait: a sikeres külpolitikai orientációváltás eredményeire építve helyreállítjuk a térségben azokat a kapcsolatokat, amelyek újrateremtését évtizedeken át lehetetlenné tette az idegen megszállás. Köszö nöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balczó Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Igazság és Élet Pártja. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A június 7én megtartott népszavazáson Írország lakossága elutasította az Európai Unió nizzai szerződésének ratifikálását, és ezzel kétségessé tette a bővítés tervezett ütemének betartását. A majdani bővítést is az egyes tagállamok parlamentj einek, illetve Írországban népszavazásnak kell elfogadnia. Az eurobarométer legújabb kutatási eredményei szerint az EU polgárainak 44 százaléka támogatja az új tagok felvételét, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban ez az arány csup án 31 és 36 százalék közötti. (15.00) Ha ehhez hozzávesszük az Unió számos megoldatlan belső kérdését, akkor a 2004es Európa parlamenti választásokon való részvételünket tekinthetjük illúziónak, biztató ígéretnek, de semmiképpen sem megalapozottnak. Néhán y aktuális hír a megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban. Pierre Moscovici, Franciaország európai ügyekért felelős minisztere egy párizsi konferencián felszólalva kifogásolta az Unió jövőjét felvázoló Schrödertervezetnek azt a pontját, ami a Miniszterek Taná csának szerepét második törvényhozó kamarává csökkentené, és az Európai Bizottságot az Európai Parlament által választott kormánnyá alakítaná át. Emellett az európai alkotmány elfogadásának lehetőségét is szkeptikusan ítélte meg, európai nép, európai állam , európai nemzet és európai választókerületek nélkül. Egy ide tartozó másik hír. Kosztasz Szimitisz görög kormányfő nem támogatja az Unió jövőjéről szóló tervezetek erős föderalista elemeit. Tehát a leglényegesebb kérdés sem dőlt még el: európai szuperálla m létrehozása a cél, avagy a nemzetek Európája? Május 6án a Külügyminiszterek Tanácsának svédországi informális ülésén Spanyolország megismételte a strukturális politika bővítés utáni változatlanságára vonatkozó igényét, megkapva
