Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 1 (213. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3979 prospektusai, de a külföldi turista akaratlanul is részesév é válik, a honpolgár pedig kénytelen alászállni ebbe a különös világba, ha útja elkerülhetetlenül arra viszi. A legelső, ami szembeszökik, az az általános piszok. Eldobált szórólapokat visz a huzat, sok helyen eldobált szemét, műanyag poharak, a mozgólépcs ő tövében pékárumaradékok. Kartonpapírokon hajléktalanok fekszenek, alóluk folyik a sör - jó esetben. Mellettük italos üvegek, bűz, kosz. Piszkos reklámszatyrokból, szakadt bőröndökből mindent árulnak: kutyakölyköket, lejárt telefonkártyákat, alkalmi antik ritkaságokat, pulóvert. Öreg nénikék használt cipőiket, kopott, italtól bűzlő hajléktalanok Metro újságot. Az alkalmi virág- és primőrárusok tömkelege egymást túlharsogja, mellettük málladozó papírdobozokban és a földön az árukészlet. Ennél csak valamivel diszkrétebbek a cigarettaárusok. Kéregetők kis táblát tartva maguk előtt bámulnak az ürességbe. Az egyik előtt kockás konyharongy leterítve a földre, rajta bádogkanál és kés, előtte rongyos papírtábla, rajta felirat az alvilág humorával, nagy ákombákomokk al: villára gyűjtök. Alkalmi zenészek - többségében rokkantak - általában ugyanazt a kéthárom melódiát interpretálják a nagyérdeműnek napi 68 órán át, többnyire kicsit hamisan, és távolról sem nyújtva zenei élvezetet. Közben alkalmi deszkákon hordószónok ok - mikrofonnal és hangszórókkal támogatva, kamerák előtt - politikai álláspontjukat fejtik ki. A korábban nyilvános illemhelyként funkcionáló, most azzal megosztva, társbérletben működő borozó is igyekszik mindent megtenni az oda - ezért vagy azért - bet érők szükségleteinek kielégíthetősége érdekében. Kétes kinézetű elemek megállítják az arra járókat, orruk alá dugnak képeslapokat, hogy vegyék meg ilyen vagy olyan betegek javára. Nem ritka a rögtönzött állatprodukció sem. A gyanútlan járókelőket egy öregú r például azzal hökkenti meg, hogy koszlott varjú szájából piszkos magokat, kenyeret, megmagyarázhatatlan állagú valamit eszik. Mellette elhanyagolt külsejű, napszemüveges kutyája, annak fején a reggel óta tartó mutatványtól láthatóan elnyűtt macska vakaró dzik. Közben szól a folklór - citerán, szájharmonikán, furulyán, klarinéton, fésűn. Roskatag tákolmányról BKVjegyeket árulnak. Égett olajszag és vaníliás cukorillat terjeng, mikor mi sül éppen, miközben szórólaposztogatók nyomulnak megállíthatatlanul. A jobban öltözött emberekre rávetik magukat a reklámügynökök, utazási irodák úgynevezett közvéleménykutatói, és paradicsomi tájak ingyenes jutalomutazásait helyezik kilátásba lakcímünkért cserébe. És még lehetne folytatni a budapesti aluljárói életkép apró mozzanatait. Magyarország Európába tart, csak nehogy metróval menjen, mert akkor át kell mennie az aluljárókon. Köszönöm szépen. (Dr. Horváth János tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kormány képviselője már nincs jelen, úgyhogy nem kell megkérdeznem, kí váne reagálni. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Június 16. üzenete" címmel. A képviselő urat illeti a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Emléknapok soráról tárgyalt az elmúlt idő kben a tisztelt Ház, a holokauszt áldozatainak, a kommunizmus áldozatainak, a magyar hősöknek a napjáról, mintha csoportosíthatók és szétoszthatók lennének a hősök, a mártírok, az áldozatok. Jó lenne a megemlékezések elaprózódása helyett valami egységes ív et adni emléknapjainknak. Van tavaszi szabadságünnepünk, március 15e, és őszi, október 23a. Őszi gyászünnepünk október 6a, amely 1956ban is nagy szerepet játszott a forradalomhoz vezető úton, és tavaszi, június 16a, amikor ismét miniszterelnököt öltek meg; Magyarország háromszorosan legitim miniszterelnökét, honvédelmi miniszterét és a
