Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
398 határozattervezetnek minden erényét képes vagyok elismerni, az t gondolom, ennek a konszenzusnak az volt az ára, hogy ebbe az anyagba bekerült minden, amit az érdekeltek fontosnak gondoltak. Ezért tehát ez a program, ma már inkább azt mondhatjuk, egy olyan, nagyon jó szándékú és szükséges kívánsággyűjtemény, amely jóv al túlmegy a reális megvalósíthatóság lehetőségein, mert ez a program, amelyik a maga teljességében előttünk van, nem kap igazából olyan támogatást, hogy a megvalósulásra belátható időn belül esély legyen. Néhány példával szeretném ezt alátámasztani. Az el őterjesztő azt mondja, hogy a munkabalesetek száma 1989ben 80 ezer körül volt, és szerencsére ez 1998ban 28 688ra csökkent. Ugyanez az előterjesztés azt is megfogalmazza, hogy a foglalkozási ártalmak 1996 és '98 között gyakorlatilag stagnáltak. Ne vizsg áljuk meg most, hogy a '89 és '96 közötti időszak, ami a munkabalesetek vizsgálati idejére vonatkozik, egyáltalán összehasonlíthatóe a '96 és '98 között regisztrált foglalkozási megbetegedésekkel, hiszen olyan távol áll egymástól a vizsgált időtáv, hogy s emmilyen következtetést nem lehet levonni, összehasonlításra sem érdemes ez a két adat. Az előterjesztés nem megy tovább ennek a két számnak a közlésénél, meg sem próbálja fölvázolni, hogy a munkabalesetek számának csökkenése mögött valóságos tendencia álle; hogy valóban csökkenteke ezek a munkabalesetek, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a munka világának szerkezete olyan mértékben változott meg, hogy a számunkra nyilvánvalóan előkerülhető balesetek megismerhetőkké váltak, és arról sem mond semmit, hog y ezek a meg nem ismert balesetek igazából hogyan kerültek ki a látóterünkből. A megvizsgált foglalkozási megbetegedések táblázatával is nagyon nagy baj van. Mert miközben fölsorol néhány ágazatot, amelyben megvizsgálja a foglalkozási megbetegedéseket, az az érdekes tény látszik belőle, hogy például a könnyűiparban, amely közismerten a foglalkozási megbetegedések szempontjából - zaj, por és egyéb okoknál fogva - fokozott kockázatot viselő munkahely, stagnált a foglalkozási megbetegedések száma, még csak kís érletet sem tesz ez az előterjesztés arra, hogy nem fizikai foglalkozási ártalmakat elénk hozzon, és megvizsgáljon. Az előterjesztés foglalkozik azzal, hogy a világban nőnek a foglalkozási megbetegedések, részben azért, mert ugye új eljárások és technológi ák vezetődnek be, részben azért, mert a fizikai munkahelyi ártalmakon túl a lelki megbetegedések, foglalkozási megbetegedések száma is nő. Ma azonban nem tudjuk, hogy Magyarországon ebben a tekintetben hogyan állunk. Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy ol yan példát előhozni, amely valamelyik nap az újságok lapjain jelent meg. A mentőszolgálat dolgozói súlyos pszichotraumát szenvednek minden nap, amikor szembe kell nézniük azokkal a balesetekkel, emberi tragédiákkal, amikor nem tudnak segíteni, és ezt a psz ichés traumát senki sem segít nekik feldolgozni. Egyfelől tudnunk kell, hogy létezik, hat az emberi egészségre egy ilyen trauma, másfelől ebben óriási a lemaradásunk, hogy ezeket a traumákat megismerjük, regisztráljuk. És attól végképp nagyon messze állunk , hogy segíteni tudjunk vagy akarjunk rajtuk. (11.10) Mondhatnék ezer másik példát: azt, hogy hogyan változik a munka kockázata; a foglalkozási megbetegedéseket hogyan növeli meg az a tény, hogy a munka világának szerkezete úgy változik, hogy önfoglalkozta tók és kisfoglalkoztatók sora jött létre, ahol nem a technológiai színvonal növelésével növelhető meg a termelés, termelékenység, hanem hogy az ember magát adja hozzá, és segíti ki az alacsony technológiai színvonalat. Még csak a kockázatát sem tudjuk megb ecsülni ma, hogy mekkora emberi áldozatot hozunk ezen a téren. Nem tudjuk megbecsülni, de azért kérdésként felvethetjük, hogy a munka törvénykönyvének az a változása, amelyet most a kormány tervez és amelyik jelentősen a munkavállaló hátrányára változtatja meg a munkaidő és a pihenőidő arányát, elosztását, vajon összhangban vane ezzel az országgyűlési programmal, vajon ezáltal a foglalkozási megbetegedések, ne adj' isten, a munkabalesetek kockázatát csökkenteni fogjuke, ha ez a változtatás a munkavállalók kárára így fog megvalósulni.
