Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3924 Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, FideszMagyar Polgári Párt. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miután a Budát é s Pestet Budapestté összekovácsoló hidak súlyos problémáiról beszéltem, beszélhetünk immár Budapest lakosságáról. Ezt legérzékletesebben életképek, sorsok tükrében tehetnénk. De hát ehhez sem írói megjelenítő erőm nincsen, sem az időből nem futja. Így az e mberek, a város itt és most számokkal írható le. Mégsem száraz adathalmaz ez, mert a számok következtetéseket, tendenciákat rajzolnak fel, az egyes emberek élete a város életévé ötvöződik. A statisztika úgynevezett lakónépességet vizsgál. A lakónépességbe egy adott területen lakók vagy ott tartózkodási hellyel rendelkezők tartoznak. Alapkérdésünk az, hogy a lakók mennyiségét illetően vajon mit bír el egy város. Éppen Budapest története bizonyítja, hogy a legnagyobb súlyokat is elbírja. Gondoljuk csak el, ho gy 1890 és 1900 között, azaz éppen tíz év alatt a város lakószáma 50 százalékkal nőtt, Európa nagyvárosai között a 17. helyről a 8. helyre emelkedett. Csakhogy ehhez szerves fejlődés szükséges. A lakónak lakás kell, munka, közlekedés, élelem, azaz a lakók és az életfeltételek feltételezik, vonzzák, fejlesztik egymást. Az elmúlt évtizedekben is tanúi voltunk Budapesten ilyen lélekszámrobbanásnak. 1970től hirtelen kétmillió fölé emelkedett a népesség. Ezt a létszámot azonban, mivel az életfeltételek hozzáren delése elmaradt, a város megtartani nem tudta. 1994től mind a mai napig a népesség folyamatosan csökken, ma 1 millió 812 ezer lakóval számol a statisztika. A lakószámcsökkenésnek nem a legjobb oka az a tény, hogy aki anyagilag megteheti, a városból az agg lomeráció, a zöldövezet területére költözik. A lakószámcsökkenésnek azonban tragikus oka az, hogy jelentősen nagyobb a halálozás, mint a születés száma. Ez az úgynevezett természetes fogyás Budapesten az 1980as évektől 10, 11, 12, sőt közel 13 ezer embert jelentett évente. 2000ben jelentkezett először a fogyás lassulása, 12 650 emberről 9 900 emberre csökkent ez a szám. Természetesen egy adat nem tendencia, de azzá válhat. Mindent el kell követni, hogy ez így legyen, és kiemelt figyelmet kell fordítani a népességfogyás megállítására az egész ország viszonylatában is. A lakónépesség természetes fogyása, azaz jelentős halálozási aránya mellett Budapest másik nagy problémája az elöregedés. Budapesten 14 éves életkorig 14 százalékos arány található, míg 60 év fölötti a lakosság 21,6 százaléka. A 6065 éven felüliek száma kerületek szerint is érdekes, magas, illetve még magasabb megjelenést mutat, van, ahol a 30 százalékot is meghaladja. Magas az öregedési index, így természetesen magas az idősek eltartottsági r átája. Mindez nagyon nehéz helyzetet teremt. Az életlehetőséget, az élni akarást a házasságok, a gyerekek jelenthetik. Sajnos, kevés a házasság, sok a válás, és még két szomorú tény: nagy a magzati veszteség, és nő a házasságon, családon kívül születettek száma. Ezért is több mint sürgető, hogy Budapest élni akarását lelki, politikai légkörrel, anyagi bázissal, a jövő hitével fellendítsük. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képvisel ő úr, Szabad Demokraták Szövetsége, megadom a szót. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. A kormány 1999. július 7én 110. szám alatt rendeletet hozott a Szabad Magyarországért Emléklap alapításáról és adományozásáról az 1945 és '56 között a haza szabadsá gának, függetlenségének védelmében szerzett érdemek elismerésére, az ártatlan áldozatokról való méltó megemlékezés céljából. Az emléklap alapításával régi adósságot kívánt a kormány törleszteni. A szándékkal teljesen egyetértek, a megoldással annál kevésbé . Sajnos, a rendelet szűkkeblű, szövege ellentmondásos,
