Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - PÁL BÉLA (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
384 vannake intézkedések. Itt gyakorlati intézkedésekre van szükség, és meg kellene nézni, hogy ez a bizonyos romlás a munkavállalók biztonsági helyzetében hogyan, milyen arányokban következett be. Meggyőződésem, hogy három munkaadói csoportot meg kel lene különböztetnünk. Egyrészt a magyar gazdasági növekedés, mint mindnyájan tudjuk, és én itt a parlamentben már többször beszéltem erről, sajnálatos módon nem a magyar tőketulajdonban lévő vállalatok sikerének, hanem a nemzetközi tőke Magyarországon való megjelenésének a következménye. Itt a nagyvállalatok, hála istennek, ténylegesen sikeres tevékenységet folytatnak, ami a magyar nemzeti jövedelem növekedését eredményezi, a magyar exportpotenciál növekedését jelenti, a magyar munkavállalóknak munkavállalá si lehetőséget teremt. Kérdés, hogy ezekben a sikeres nagyüzemekben, ahol az utolsó években jelentős beruházásokat hajtottak végre, romlotte a munkavállalók biztonságának helyzete. Nem állítom, hogy itt minden rendben van, ez egy vizsgálatot érdemlő kérdé s, de az a benyomásom, hogy itt a munkaadónak és a munkavállalónak közös érdeke, hogy jó munkaerőt foglalkoztatni tudjon, és a jó munkaerőt meg tudja tartani. Ezért nemcsak a munkavállalónak, hanem a munkaadónak is érdeke, hogy ezt a bizonyos biztonságot n yújtsa. Feltevésem szerint és az eddig rendelkezésemre álló adatok szerint alapjában véve nem is itt van a baj. Ha már az előterjesztés tartalmával is foglalkozom e vonatkozásban, az előterjesztés ellenőrzési mechanizmusai és intézményi mechanizmusai siker esek lehetnek ott, ahol én rosszul ítélem meg a helyzetet, és a nagy tőkével működő nemzetközi vállalatok sem nyújtják azt a biztonságot a munkavállalóknak, amelyre az országnak, a társadalomnak szüksége lenne. A baj véleményem szerint azonban nem itt van. A baj ott van, hogy a Magyarországon működő vállalatok nagy része - és szám szerint nem egy kis része, hanem, hangsúlyozom, nagy része - vergődő állapotban van, tőkehiány és beruházási készség hiánya miatt nem hajtott végre olyan beruházásokat, amelyekkel igazán versenyképes tud lenni. Ennél még rosszabb a helyzet abban a vonatkozásban is, hogy ezekben a vállalatokban nem ritka a tőkefelélés állapota. Olyan vállalatoknak tehát, amelyek nem rendelkeznek igazi, közvetlenül érzékelhető perspektívával a gazdas ági növekedésük és a sikerük szempontjából, valóban nem feltétlenül érdekük az, hogy a munkavállalói biztonságban legyenek. Itt lehet a problematikus esetek zöme, és ezen változtatni kell. Ez a változtatás azonban nem egy speciális, biztonsággal foglalkozó előterjesztés feladata, hanem az általános gazdaságpolitika feladata, és sajnálatosan azt kell mondanom, a nagy szavakat megfogalmazó Széchenyiterv ezzel a kérdéssel nem foglalkozik megfelelő alapossággal. Nem foglalkozik azzal az általános kérdéssel sem , ami itt a megnyugtató helyzetet létrehozhatja, hogy ezek a vergődő, saját tőkéjük feléléséből élő vállalatok hogyan válnak sikeressé, hogyan válnak olyan vállalatokká, ami a magyar gazdaság fejlődését elősegíti és nem fékezi, mert csak ennek jegyében leh et megoldani a foglalkoztatottak biztonságának ügyét is. Ameddig ez nem oldódik meg, addig egy pótlólagos teher ezeknek az intézményeknek a működtetése és az ezzel kapcsolatos esetleges büntetések kifizetése a vállalkozók számára, ami semmiképpen nem vált ki pozitív eredményt. Félek, hogy az állami tulajdonban lévő intézményeknél is rossz a helyzet; nevezetesen azért, mert ezeknek a finanszírozási problémái sem igazán megoldottak. Alapjában véve a probléma megoldása tehát a gazdaságpolitikán nyugszik, ezekk el a kérdésekkel kell foglalkozni. Arra kérem fel a miniszter urat, aki ezt az előterjesztést meggyőződésem szerint jóindulatúan készítette, hogy hívja fel a kormány figyelmét arra, hogy egyedül ezzel az előterjesztéssel a problémát megoldani nem lehet. Mé g egy kérdést említek, nevezetesen azt, hogy a munkavállalók üzemi tevékenysége közbeni biztonságának kérdése egy igazi olyan kérdés, amely egyeztetést követel a munkaadók és a munkavállalók között. Az előterjesztés ezzel foglalkozik, és úgy ítélem meg, ho gy az előterjesztésben az ezzel kapcsolatos állításokkal nincs is igazán probléma. A probléma azonban jelen van, mert azok a tripartit egyeztetési rendszerek, amelyek Magyarországon kialakulóban voltak,
