Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
382 fényképezőgép és esetenké nt a mobiltelefon. Ez a XXI. század kezdetén nem éppen szívderítő megállapítás. Csak ismételni tudom magam: ha már egyszer létrehoztunk egy helyes cél érdekében egy állami hatóságot, akkor azt működtessük is a mai kor színvonalán. Más: munkavédelmi képvise lőt a munkavállalók maguk közül ott választhatnak, ahol az adott munkáltatónál foglalkoztatottak létszáma a 10 főt, illetőleg a kizárólag vagy döntően nem fizikai tevékenységet folytató munkáltatónál a 20 főt meghaladja. Az üzemi tanács tagjaival közel azo nos jogállású munkavédelmi képviselőség életre hívásában a munkáltatók jellemzően nem érdekeltek, ami a képviselők megyénkénti elenyésző létszámán jól lemérhető. Mivel a képviselőválasztás a munkavállalók úgymond alulról jövő kezdeményezésének eredménye, véleményem szerint szakmai és politikai indokok nem támasztják alá az 50 főnél többet foglalkoztató munkáltatónál a munkavédelmi képviselő megválasztásának kötelezővé tételét. Az elkülönített társadalombiztosítási, balesetbiztosítási rendszer mielőbbi bev ezetése csak a munkaadói társadalombiztosítási járulék jelentős csökkentése mellett tűnik kivitelezhetőnek. Meggyőződésem, hogy a munkáltatók terhei mégis növekedni fognak, hiszen a bónuszmalusz rendszer előnyeit feltehetően csak egy külső szakmai szolgál tatónak a jelenlegihez képest lényegesen gyakoribb igénybevételével lehet majd kihasználni. A munkavédelmi képzés, továbbképzés terén valóban indokolt, hogy a középfokú műszaki végzettséggel rendelkező szakemberek munkavédelmi üzemmérnöki képzése beinduljo n. Jelenleg esetleges és nem kellő intenzitású a felsőfokú munkavédelmi szakemberek továbbképzése. A változó világra tekintettel a szorosan vett szakmai tudáson kívül korszerű közgazdasági és üzletviteli ismeretekkel is kell rendelkeznie egy jó, munkájáért minden esetben felelősséget is vállalni tudó munkavédelmisnek. A balesetek minősítése, elbírálása során változatlanul nincs meg a szükséges harmónia, hiszen mást jelent a baleset társadalombiztosítási szempontból, mást munkavédelmi szempontból és mást kár térítési szempontból. A megyei tbigazgatósághoz beküldött munkabaleseti jegyzőkönyveket jellemzően nem munkavédelmi képesítésű szakember vizsgálja felül, és tesz javaslatot a baleset bekövetkeztével összefüggő munkáltatói mulasztás esetén a baleseti ellát ás utólagos, a vétkes munkáltatóval történő egyösszegű megfizettetésére. Könnyen elképzelhető ilyen személyi feltételek mellett, hogy a viszontkereset érvényesítése, illetve további munkáltatói iratok bekérése során mennyi felesleges indulat tör a felszínr e, és mindez az adott bíróságok túlterheléséhez is mennyire járul hozzá. Az országos munkavédelmi program stratégiai alapelvei és fő irányai helyesek és nemzetközi viszonylatban is korszerűnek tekinthetők. A program képviselőtársaim általi remélhető elfoga dása után a végrehajtás következik. Mint valamennyien tudjuk, és eléggé gyakran érzékeljük vagy érzékeltetjük is, az ördög a részletekben rejtőzik. Segítő szándékú hozzászólásommal kívántam jelezni, hogy nagyon sok részletkérdés továbbgondolása és ésszerű határidőn belüli megvalósítása hozhat csak megfelelő eredményt. A program valamennyi résztvevője számára kívánatos tudatformálás mellett meggyőződésem, hogy a munkabiztonsági és munkaügyi főfelügyelőség felügyelőit kell olyan helyzetbe hozni, hogy lehetőle g csak a kellő hivatástudattal végzett felügyelői munkájukra kelljen összpontosítaniuk, munkájukat egyfajta szolgálatnak és ne hatalmi kérdésnek, és ne mindenáron való intézkedési kényszernek tekintsék. Amennyiben e kívánatos helyzet jellemzővé válik és pá rosul a Szociális és Családügyi Minisztérium markánsabb munkavédelmi érdekérvényesítésével, akkor jó esélyt látok, látunk a program megfelelő teljesítésére. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
