Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DÖGEI IMRE (FKGP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP):
3757 Kaltenbach Jenő már évek óta próbálkozik azzal, hogy a legfontosabb jogalkotási kérdésekben elmondja a véleményét, javaslatait felkínálja az Országgyűlés részére. Azt hiszem, az o rszággyűlési biztos elképzeléseit a tisztelt Ház nagyobb figyelemre méltathatná, és mint a téma avatott szakértőjétől érkezőket, a napirendjére tűzhetné. Így van ez a kisebbségekre vonatkozó törvényi szabályozással is. Egyet kell értenü nk az ombudsman azon megállapításával, hogy a kisebbségi törvényt módosítani kell. E tárgykörben elsősorban a kisebbségi önkormányzatok helyzetét érdemes felülvizsgálni. A beszámoló is érinti, de a saját tapasztalataink is mutatják, hogy csökken a települé sek, ezen belül is különösen a kistelepülések teherbíró képessége. A társadalom polarizációja miatt nő az elmaradott, hátrányos helyzetű térségek lakói körében a szegénység. Ahol szegénység van, a meglévő szűkös erőforrások elosztása, például a segélyeké, konfliktusokat okoz. Ezek a konfliktusok sokszor etnikai köntösben jelennek meg, és a többségkisebbség ellentétét feszítik, holott nem biztos, hogy etnikai alapú ellentétekről van szó. A kevés forrással rendelkező kistelepülési önkormányzatokhoz képest a kisebbségi önkormányzatok még szegényebbek, így természetesen eszköztelenek a kisebbségek szociális, lakhatási, oktatási vagy éppen megélhetési gondjainak kezelésére, ezért kialakult egyfajta csalódottság a működésükkel kapcsolatban. Itt az ideje, hogy átt ekintsük a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatáskörét, hogy valójában mik azok a feladatok, amelyeket képesek ellátni, és el tudjáke látni azokat a feladatokat, amelyeket a választóik elvárnak tőlük. Ha feladat- és hatáskört telepít hozzájuk a törvé ny, akkor az ő esetükben különösen fontos, hogy az ellátásukhoz szükséges pénzt is biztosítsa az állam, mert nekik önálló bevételük nincs. Sokak véleménye szerint a kisebbségek kulturális autonómiája igényelné, hogy a saját intézményeiket ők tartsák fenn. A magam részéről ezt ésszerű és természetes törekvésnek tartom - gondolom, más is így van ezzel , de ez az a pont, ahol különösen indokolt lenne elgondolkodnunk az országgyűlési biztos kisebbségi törvény módosítására vonatkozó javaslatán. Csak néhány, az intézmények átadásával kapcsolatos problémát említek: 1. A kisebbségi önkormányzatoknak nincs meg a fenntartói jogok és kötelességek gyakorlásához szükséges pénzügyi, szakmai és adminisztrációs háttere. Ezt biztosítani kellene. 2. Általában az intézményeke t az állam és az önkormányzatok közösen tartják fenn. A kisebbségi önkormányzatoknak nincs saját bevételük. Miből járulnának hozzá a fenntartáshoz? 3. Vannak olyan szakmai jellegű jogszabályok, amelyek kizárják a kisebbségi önkormányzatokat a fenntartásból . 4. A települési önkormányzatok azért ajánlják fel az intézményeiket a megyéknek, mert azoknak van pénzük a fenntartásra. Ilyen motiváló tényező a kisebbségeknél nincs. Akkor vajon miért történne meg az intézmények felajánlása? A fentiekkel azt szerettem volna bemutatni, hogy még az olyan kérdés megoldásánál, ahol megvan az egyetértés, ott is szükséges a meglévő törvények, alapvetően a kisebbségi törvény módosítása. Fontos lenne a kisebbségi önkormányzati középszint létrehozatala. A megyei önkormányzatokna k ugyanis feladataik ellátásához nincs meg a megfelelő partnerszervezetük. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a kisebbségi önkormányzati társulások vagy létre sem jönnek, vagy formálisan léteznek, de gyakorlati funkciójuk nincs. (16.50) A kisebbségi önkor mányzatoknak nincs hivatali adminisztrációs hátterük, saját ügyintézőt nem tudnak alkalmazni. Ezt a problémát a romák több esetben közhasznú foglalkoztatás keretében oldják meg. Ez vitatható megoldás.
