Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - A nemzeti kisebbségi önkormányzatok vezetőinek köszöntése - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
3671 körben elterjedt egy ettől eltérő szemlélet, amelynek az a lényege, hogy minden egyes közösség szerves része az adott országnak, és hogy nem lehet különbséget tenni származás szerint. Miért mondom én azt, hogy fordulóponthoz érkezett a magyar kisebbségi jogrendszer? Két ol yan dolog is volt az elmúlt évben, ami ezt a megállapítást indokolja: az egyik, hogy végre, többéves előkészítés után elkezdődött, és bizonyos eredményeket mondhat magáénak egy reform, amelyik nemcsak azt a célt szolgálja, hogy az előbb említett hasonlatta l élve nyugodtan nézhessünk a tükörbe, hanem azt a célt is szolgálja, hogy beváltsuk azokat az ígéreteket, amelyeket a kisebbségi törvény szövegében, preambulumában, tételes szabályai között '93ban megígértünk, de annak idején nem ismerve pontosan a körül ményeket, inkább csak ígéretként fogalmaztuk meg. Ma azonban - az elmúlt nyolc évben - abban a helyzetben vagyunk, hogy ezeket az ígéreteket beválthatjuk. Ezek az ígéretek részben arról szólnak, hogy a magyarországi nemzetiségi közösségeknek kulturális aut onómiát kell adni. Megindultunk ezen az úton, de messze vagyunk attól, hogy ez megvalósuljon, éppen ezért a legnagyobb mértékben helyeslem és támogattam az elmúlt évben is azt a kezdeményezést, hogy történjen meg a kisebbségi joganyag átvizsgálása - termés zetesen az érintettek tevékeny közreműködésével , és jussunk el egy új szöveghez, ami mindenki számára elfogadható, és egyben választ ad azokra a kihívásokra, amelyek az előbb említett ígéretek következtében, de a valóságos élet eseményei következtében is előálltak. Nem lehet elmenni szó nélkül - és a tervezet nem is megy el szó nélkül - a kisebbségi közösségek legitimációját megteremtő képviseletek választása körüli anomáliák mellett sem. Tudjuk jól - én már sokadszor mondom, de mindeddig nem túl nagy ere dménnyel, ezt sajnos meg kell hogy állapítsam, hiszen a '98as választáson történtek ezt igazolják; természetesen az önkormányzati választásra gondolok , hogy ebben a tekintetben van teendőnk, hogy javítanunk kell azon a választási metóduson, ahogy ma a k isebbségi, helyi és országos önkormányzatok választása történik, hiszen ez kétségkívül legitimációs problémákat vet föl. Hozzá kell nyúlnunk a kisebbségi törvényhez olyan események miatt is, amelyek időközben a magyar jogrendben következtek be: az önkormán yzatok relációjában például az összeférhetetlenség kérdésében, a közmeghallgatások ügyében, amit szintén vizsgáltunk az elmúlt évben. Kétségtelen tény, hogy a kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatba hozható az a folyamat, ami sajnálatos módon az elmúlt év ekben került az érdeklődés középpontjába: az tudniillik, hogy egyesek úgy gondolják, hogy elhagyják ezt az országot, mert úgy érzik, hogy itt nem találják meg a boldogulásukat, aminek nemcsak általános politikai, kisebbségpolitikai, hanem a kisebbségi önko rmányzati rendszerre ható következménye is van, hiszen előáll egy olyan helyzet, hogy az eltávozottak mint képviselők utódlásának kérdését meg kell oldani, és a jelenlegi szabályok ezt nem rendezik kielégítő módon. A másik kérdéskör, ami különö s jelentőséget kapott az elmúlt évben és ami csak látszólag önálló kérdéskör, a másikkal szorosan összefügg: ez az egyenlőség kérdése. Miért kell ezzel foglalkoznunk? Mindenki előtt ismert, hogy az alkotmány nemcsak az egyenlőséget mint alkotmányos elvet d eklarálja, hanem az esélyegyenlőséget is, sőt kilátásba helyezi az ettől eltérő helyzet szankcionálását. De ha elvi, ideológiai, elméleti alapokat keresünk, akkor ritka szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen világnézettől, orientációtól függetlenül ez a kér dés különösen alkalmas arra, hogy nemzeti konszenzus jöjjön létre, hiszen a konzervatív politikai tábor eszmei bázisát adó keresztény világszemlélet ugyanúgy az Isten előtti egyenlőséget hangsúlyozza ezer éve, mint ahogy a liberális politikai nézetrendszer a francia forradalmat követően zászlajára tűzte ennek az egyenlőségnek a megvalósítását. Azt mondhatjuk tehát, hogy ez a kérdés különösen alkalmas a konszenzus kialakítására. Mondhatjuke ugyanakkor azt, hogy ebben a tekintetben megtettünk mindent? Mondha tjuke azt, hogy a szegénység, a rossz lakáskörülmények, az oktatási hátrány, a munkanélküliség, a szegénység ördögi köréből sikerült kitörni? Mondhatjuke azt, hogy minden egyes honfitársunk esélyei egyenlők, hogy mindenki számára egyformán rendelkezésre állnak a javak? És mondhatjuke azt, ha
