Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
362 elnyomót és nem gondviselőt látott, mint ahogy manapság néhány egyház felfedezi az államnak ezt az arcát is, és ezért mindenki egyetértett abban, hogy ne tartsuk meg az állam és az egyház speciális viszonyát, ami jellemző volt a háború előtti helyzetre, és jellemző volt a '49től '89ig terjedő időszakra is. A második körülmény, amiért a z állam és egyház merev elválasztása mellett döntöttünk annak idején a Nemzeti Kerekasztaltárgyalásoknál, hogy Magyarország, szemben több keleteurópai országgal, inkább szekularizált ország volt, szemben Lengyelországgal, szemben Horvátországgal; inkább Csehországhoz volt közel Magyarország társadalomszociológiai összetétele. A harmadik körülmény az, hogy Magyarországon - megint csak szemben Lengyelországgal és Horvátországgal - már létezett egy egyházi pluralizmus; Magyarországon a legnagyobb egyház nem rendelkezett olyan dominanciával, mint a lengyel katolikus egyház vagy a horvát katolikus egyház. Végül negyedszer, nem vetődött fel az állam és az egyház speciális viszonyának alkotmányba emelése - erről is kell szólnunk. Az egyházak akkor parlamentben ül ő vezetőinek sajnálatos kollaborációi miatt sem gondolta senki azt, hogy az egyházi vezetők kiváltságos státusát át kellene menteni a rendszerváltás utánra, tehát azt a státust, hogy az egyházi vezetőket az állam hozza kiváltságos státusba. Ezek az okok bi zonyos értelemben az európai tendenciáktól eltérően igenis falat húztak a magyar alkotmányban az állam és az egyház közé. Hargitai képviselő úr azt a véleményt tulajdonította az SZDSZnek, hogy mi azt mondjuk, semmittevésre kötelezett az állam; nagyon figy eltem képviselőtársaim hozzászólására, egyikünk sem mondta ezt. A semmittevési kötelezettség és a tartózkodási kötelezettség nem ugyanaz. Mi azt mondjuk, hogy az államnak tartózkodnia kell; tartózkodnia kell attól, hogy felekezeti elfogultságok alapján pró báljon meg ítéletet adni. A legtermészetesebb dolognak tartom, hogy minden hívő ember a saját felekezetét tartja a társadalom számára a legfontosabb felekezetnek - ha nem így gondolná, nem tartozna ahhoz a felekezethez. Ez az elfogultság az, amit célszerű lenne kívül hagyni, amikor politikusként szerepelünk, hiszen ha szavaznunk kell arról, hogy melyik egyházat tartjuk a társadalom szempontjából hasznosnak, akkor azt nem a politikusi meggyőződésünk, hanem a felekezeti meggyőződésünk alapján tesszük, és ez a kettő nem feltétlenül azonos, más szempontok vezetik a két szférában a döntéseket. Ezért nem tartjuk elfogadhatónak, sőt kifejezetten károsnak és veszélyesnek tartjuk a törvényjavaslat 6. §ának azt a tézisét, hogy az úgynevezett társadalmi szerepéhez kap csolódó jogok és kötelezettségek vonatkozásában törvény különbséget tehet az egyházak között. Átéltük ebben az összetételű Országgyűlésben is, hogy néhány szavazat híján megszavazott a parlament olyan jelentést, amely a tényekkel homlokegyenest ellentétes állításokat tartalmazott. Többségi alapon meg lehet szavazni azt, hogy kétszer kettő öt, erre voltak példák az elmúlt időszakban, vagy hogy a háromhetes ülésezésnél a "hetenként" mit jelent vagy a "következő hét" mit jelent, ezt mind meg lehetett szavazni, meg is szavazta a Ház. De én most nemcsak a jelenlegi parlamenti többséggel szemben fogalmazok meg kritikát, hanem a mindenkori parlamenti többség ízlésére bízni azt, hogy mely egyházat tart társadalmilag hasznosnak és melyet nem, ezt rossz megoldásnak ta rtom. Ráadásul az Alkotmánybíróság sokszor idézett döntéséből sem ez következik, ez az Alkotmánybíróság döntésének nem is a rendelkező részében van, hanem csak az indokolásában, amely a törvényhozás számára nagyon bizonytalan kapaszkodókat nyújt, és még bi zonytalanabb kapaszkodókat nyújt például a mostani összetételű Alkotmánybíróságnak; nem tudom, hogy ez az Alkotmánybíróság ugyanúgy ítélie meg ezt a kérdést. A társadalmi szerepvállaláson alapuló különbségtétel azt jelenti, hogy ha egy egyház nyújt oktatá si tevékenységet, akkor ezt az oktatási tevékenységet normatív alapon támogatni kell; nem kell ugyanezt a támogatást megadni azoknak az egyházaknak, amelyek nem végeznek oktatási tevékenységet, vagy nem végeznek szegénygondozást vagy bármilyen más ilyen te vékenységet. (19.40)
