Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
360 annak ellentétébe, a teljes ellenőrize tlenségbe csapott át. Ez még önmagában nem okozott volna gondokat a hitélet területén, de az összeomló szocializmus gazdasági válsága olyan nagy mértékű társadalmi válságot és tömeges kilátástalanságot okozott, hogy sokan tényleg csak a csodában hihettek h elyzetük megjavítása érdekében. Csodát hirdetők pedig szabadon jöhettek a korábbi évtizedekben hitéleti pusztasággá tett országban, hiszen a hagyományos történelmi egyházak vagyontalanok voltak, papjaik, lelkipásztoraik többsége pedig elöregedett, mivel ko rábban szinte lehetetlenné tették a teológusképzést is. 1990 után Nyugatról, elsősorban a gazdag északamerikai kontinensről új kisegyházak sora jelent meg Magyarországon. Csábító technikáik, felszerelésük, fiatal igehirdetőik, szabadtéri szónoklataik érth etően felkeltették a figyelmet, az ilyen térítés azelőtt soha nem látott volt a hazai közvéleményben. Gazdagságuk pedig az erkölcsi és szellemi fölény látszatát keltette azokban, akik szemében az egyházellenes nevelés hatására a materiális javak szolgáltak értékmércéül. Sajnos, a soksok új vallási csoport többsége nem erősítette meg morális emberi tartásunkat az elmúlt évtizedben, mivel az új próféták jelentős része gazdasági előnyszerzés érdekében elsősorban álvallási tanokat hirdet. Nem egy esetben a sta bil hitre vágyó, hozzájuk csatlakozó fiatalokat agymosásban részesítik, lelki terror révén keresetük jelentős részének átadására és ingyenes munkára kényszerítik őket. Sokakat elszakítanak, eltiltanak a családjuktól, és ellenőrizhetetlen pszichés, gazdaság i függő állapotokat okozó szerződéseket íratnak alá velük. Ezt a függőségi állapotot joggal nevezhetjük akár a szellemi, pszichikai kábítószerezés természetellenes állapotának is. Akik belekerülnek az ilyen szektaközösségekbe, szinte teljesen kiszolgáltato tt helyzetbe kerülnek. Az ilyen, magukat vallási csoportnak nevező közösségek ténykedése csak azért nem ütközik törvénybe, mert túlontúl engedékeny a módosításról szóló 1990. évi IV. törvény. Ennél a pontnál foglalom ö ssze egy mondatban Csapody Miklós érvelésének lényegét, és ami elhangzott kormányzati oldalon: szektaügyben a már rossz tapasztalatokat beszerzett uniós tagállamok közül több ország is, például Németország, Franciaország, a törvények szigorítása és az álla m ellenőrző tevékenységének a kiterjesztése révén tudta csak orvosolni az álvallások okozta társadalmi károkat. Vajon nevezhetjüke ezeket az országokat a vallásszabadság elnyomóinak? Nyilván nem, holott az elmúlt hetekben és az elmúlt órákban is számtalan efféle váddal szembesültek a törvényjavaslat előterjesztői. Tisztelt Ház! Magyarországon a fővárosi és a megyei bíróságokon eddig mintegy száz egyház került bejegyzésre. Közülük az 1990. évi törvény hatálybalépésekor 38 egyház jegyeztette be magát azonnal , vélhetően ezek az egyházak működtek korábban, tilalmas, tűrt, vagy féligmeddig illegális formában. Azóta tehát közel megháromszorozódott a hivatalosan is bejegyzett egyházak száma. Azaz ezen a területen óriási mennyiségű növekedést könyvelhetünk el a mi nőség többletének érzékelése nélkül. Tisztelt Ház! Mielőtt még felszisszennek a következő hasonlaton, kérem, hallgassák végig a végtelenül leegyszerűsített példámat, okfejtésemet. Tudomásom szerint nemcsak a bejegyzett egyházak száma növekedett meg az elmú lt évtizedben, hanem a bejegyzett pártoké is. A jelenlegi törvényeink szerint a pártok közötti választás révén alakul ki az Országgyűlés és a helyi önkormányzatok összetétele. Demokratikus berendezkedésünk eme alappillérét mégis szabályozzuk. Például töröl jük a pártnyilvántartásból azokat, amelyek nem teljesítik a pártoktól elvárt feladataikat, azaz ha nem vesznek részt egymást követő két választáson. Vajon eltiporjuke ezáltal a politikai szabadságjogokat? Nem, hiszen összejöhetnek, politizálhatnak a nyilv ántartásból törölt párt tagjai, és mihelyt eleget tesznek a pártoktól elvárt feladatoknak, pártként is létezhetnek. Ugyanez mondható el az egyházakról is, tisztelt Bauer Tamás képviselőtársam, hiszen ön hivatkozott éppen a pártokra, ez a törvényjavaslat eg yáltalán nem tilalmazza az általuk vallási tevékenységnek minősített tevékenységek folytatását, tehát nem sérülhet a vallásszabadság. Amíg nem tesznek eleget az egyházaktól elvárt magatartásnak, addig nem részesülhetnek olyan előnyökben, mint az ilyen köte lezettségüket teljesítő egyházak.
