Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
3488 az állampolgárságra, vagy pedig a volt Szovjetunió, Jugoszlávia, illetőleg Csehszlovákia területére. Az a problémánk ezzel a javaslattal, hogy szétfeszíti a törvény kereteit. Nagyon nehéz lenne - 15 volt szovjet, 6 volt jugoszláv, 2 csehszlovák, körbevesz bennünket további 7 szomszéd - plusz 23 országra, mínusz néhány, kiterjeszteni a törvényt, kezelhetetlenné tenné számunkra. Nem beszélve arról, hogy egyetértünk azzal, hogy ezeket az embereket igazságtalanság érte. Ez a törvény, ha van benne igazságtételi mozzanat, arra tud vállalkozni, hogy a szomszédos országokban élő magyarok számára nyújtson támogatást, illetőleg kedvezményeket. Ilyen értelemben ezekkel az országokkal tudunk most foglalkozni, ami nem jelenti azt, hogy ne tartanánk igazságtalanságnak, ami adott esetben a Kazahsztánban élő magyarokkal történt, vagy adott esetben ne tartanánk igazságtalannak, ami a világ más tájaira vetődött magyarokkal történt, és ne próbálnánk velük is más eszközökkel foglalkozni, más e szközökkel az ő problémáikra is megoldást találni. A szomszédos országok viszonylatában alapvetően a státustörvény filozófiája, ami generálisan megvalósítható. A magunk részéről a nem szomszédos országok esetében, megvallom önöknek őszintén, a kormányzatho z legközelebb a kettős állampolgárság megteremtésének a filozófiája áll. (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt gondoljuk, hogy a világ különféle sarkaiba szétszóródott magyarok számára Magyarországnak meg kellene adni a kettős állampolgárságot, meg kellene találni a módját annak, hogy ők ezáltal is kapcsolódhassanak az anyaországhoz. Különféle okokból a szomszédos országok irányában generálisan ez a megoldás nem alkalmazható, hiszen részben konkrét jogszabályi akadálya van, de tartunk azoktól a migrációs következményektől is, ami egy ilyen megoldással járna a szomszédos országok irányban. Egy eljárási nehézség is lenne: hogyan lehet megállapítani, hogy kit hurcoltak el erőszakkal? Mi az a kategóriarendszer, amíg azt mon djuk, hogy erőszakkal, és hol van, amikor már csak indirekt, de mindenféleképpen az erőszakhoz közelálló eszközökről van szó? Kelemen képviselő úr javaslatához kapcsolódóan szeretném itt megemlíteni, hogy ugyanakkor a kormány megfontolta, hogy Ausztriát ki vegye a törvény hatálya alól, és végül is elfogadta az erre vonatkozó javaslatot. Rendkívül sok érv hangzott el ezzel kapcsolatban. A gazdasági okokat tartom talán a legfontosabbnak, az ausztriai magyarok nem szorulnak rá az anyaország támogatására. Egy na gyon fontos célja a törvénynek, hogy megelőzzük a migrációt Magyarország uniós csatlakozásával. Ez a motíváció sem indokolja, hogy benne legyen Ausztria a területi hatályban. Az Európai Uniót érintő felvetések is egyébként elhangzottak; illetve az ausztria i magyarok részéről is, itt már utalt Bauer Tamás arra, hogy bizonyos ausztriai magyarok a törvény hatálya alá tartoztak volna, más ausztriai magyarok nem tartoztak volna a törvény hatálya alá. Ez az ausztriai magyarok részéről az Ausztrián belüli nemzetis égi megkülönböztetés problémáját vetette föl. Kelemen András említette még, hogy több nemzetiséghez ne lehessen tartozni. Ezt is megértem, mert valóban, valahol gátat kell szabni annak, hogy mennyiben lehet ezzel a törvénnyel, a törvény adta lehetőségekkel visszaélni. Úgy ítéljük meg azonban, hogy azok a gátak, amelyeket beépítettünk, elegendőek, és elképzelhető egy olyan speciális szituáció, amikor a magát magyarnak valló személy nem tud választani egy más identitáshoz való kötődése és a magyar identitás k özött. Nem akarjuk kizárni az identitásválasztás szabadságának az elve alapján a több identitáshoz való kapcsolódás lehetőségét. De természetesen ezt a motivációt is megértem, amit Kelemen képviselő megfogalmazott. Más fékeket viszont beépítettünk. Itt had d utaljak arra, hogy nyilvánosan kell az illetőnek magát magyarnak vallania majd egy ajánló szervezetnél, magyarnak kell vallania magát, és színvonalasan kell tudni magyarul megnyilvánulni az illetőnek, és el kell nyernie az ajánló szervezet ajánlását. Ezt követően mindig a magyar hatóság kezében van a fék; részben oly módon, hogy az ajánló szervezetre vonatkozóan a magyar kormány fog döntést hozni, hogy kinek az ajánlását fogadja el,
