Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár:
3469 vámkedvezmények mennyibe kerültek az országnak, és hogy abból menn yi munkahelyet teremthetett volna az állam a hazai vállalkozások segítségével? Kérem, hogy most ne a Széchenyitervre hivatkozzanak, mert abból a hazai mikro- és kisvállalkozások igen kis hányada részesülhetne! Várom tisztelt válaszukat. Köszönöm a figyelm üket. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván szólni. Megadom a szót Glattfelder Béla politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! GLATTFELDER BÉLA gazdasági miniszté riumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Abban a kérdésben, amelyet képviselő úr napirend előtti felszólalásában fejtegetett, egy törvény ad számunkra eligazítást, méghozzá az 1996. évi LXXXI. törvény 21. §ának (7), (11), valamint (13) bekezdései, illetve az ezt módosító, nemrég elfogadott, pénzügyi törvényekről szóló törvény. (8.50) Nos, ha megnézzük a '96. évi LXXXI. törvény említett paragrafusának említett bekezdéseit, akkor abból a k övetkező következtetést vonhatjuk le. Az adott törvény nem diszkriminatív, tekintettel arra, hogy nem különbözteti meg a hazai tulajdonlású, illetve a külföldi tulajdonlású cégeket, hanem valamennyi cégnek egyöntetű, azonos mértékű adókedvezményt biztosít abban az esetben, ha a törvényben foglalt feltételeknek megfelelő nagyságú és tartalmú beruházást eszközölnek. Szeretném elmondani, hogy ez a törvény elsősorban azoknak a beruházóknak nyújt kedvezményeket, akik olyan területeken hozzák létre a beruházásuka t, amelyek társadalmi, gazdasági szempontból elmaradottnak tekinthetőek, vagyis ahol különösképpen nagy arányú a munkanélküliség, ahol kifejezetten alacsonyabb a gazdaság teljesítménye, mint amilyen az országos átlag. Ha még ennek a törvénynek a szövegét t ovább olvassuk, akkor arra is föl fogunk figyelni, hogy nyilvánvalóan tévedés lehet az az állítás vagy valamifajta legenda, miszerint élelmiszerkereskedelemmel foglalkozó cégek részesültek, részesülhettek volna ilyen adókedvezményben, ugyanis ennek az ált alam említett törvénynek a (7) bekezdése a 21. §on belül kifejezetten arról szól, hogy termékelőállítással, vagyis gyártással foglalkozó cégek részesülhetnek ilyen támogatásban. Ha megengedi, képviselő úr, akkor szeretnék arra is utalni, hogy ez az adóke dvezmény nagyon sok oldalról támadott természetesen. Nemcsak az önök részéről, hanem az Európai Unió is támadja azokat az adókedvezményeket, amelyeket Magyarország ilyen formában nyújt a hazai és a külföldi befektetőknek amiatt, mert úgy ítélik meg: azzal, hogy Magyarország és más tagjelöltek a miénkkel azonos, sőt más tagjelöltek esetében a miénket meghaladó mértékű adókedvezményeket nyújtanak, olyan versenyelőnyre teszünk szert a beruházások tekintetében az Európai Unióval szemben, ami az Európai Unió szá mára hátrányos. Éppen ezért ebben a tárgykörben az Európai Unió álláspontja megegyezik az önével, következésképpen azt követelik tőlünk, hogy mi ezt az adókedvezményt szüntessük meg annak érdekében, hogy a különböző befektetők, legyenek ezek akár magyarok, akár európai uniós befektetők, ne Magyarországot vagy a többi tagjelöltet válasszák, hanem inkább az Európai Unióba fektessenek be. Nyilvánvalóan az ő megfontolásuk is éppen az, ami a mi megfontolásunk is, hogy minden országnak előnyére válik az, ha ott b eruházások jönnek létre, akár hazai vagy akár külföldi cégektől származzék ez, mert az nemcsak a gazdaság teljesítményét növeli, hanem új munkahelyeket hoz létre, és hozzájárul ahhoz, hogy az ott meglévő, már működő kis- és középvállalkozók beszállítóivá, társaivá, üzletpartnereivé válhassanak ezeknek a befektetőknek, akár részegységbeszállításként vagy valamilyen szolgáltatások nyújtásán keresztül, de általában is, ha egy térségben nő a
