Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
3391 azt, ho gy Krisztus követői vagyunk, akinek tanításával szögesen szemben áll a sorozatos elutasító állásfoglalás. Felszólalok azért is, mert szüleim onnan származnak, nagyszüleim Szlovákia földjében nyugszanak. De azért is, mert közös érdekünk, hogy Szlovákia miel őbb a NATO és az Európai Unió tagja legyen. Erre vonatkozóan e Házban szinte teljes az egyetértés, és ennek jegyében Magyarország miniszterelnöke a közelmúltban Washingtonban sürgette Szlovákia felvételét a NATOba, amint teljesíti a feltételeket, amelyek között első helyen szerepelnek az emberi jogokra, a demokratikus jogállamra vonatkozó tételek. Megengedhetőe, hogy közel félmillió katolikusnak ne legyen magyar anyanyelvű saját püspöke, hogy ne legyen saját papképzésük, ahol anyanyelvükön készülhetnének fel hivatásuk gyakorlására? Szónoki a kérdés. Sem Krisztus tanítása, sem az egyetemes emberi jogok nem engedik ezt meg, sőt, tiltják. Alapvető érdeke minden államnak, hogy polgárai jól érezzék magukat szülőföldjükön, kötődjenek oda. Vallásukat, amely a leg bensőbb emberi szférához tartozik, maradéktalanul és könnyű lélekkel gyakorolhassák. Kedves szlovák Püspök Urak! Az Európai Unióba igyekszünk, többek között azért, hogy a Kárpátmedencében valamennyien teljesértékűen megélhessük emberi és nemzeti mivoltunk at, ahol minden nép és nemzet egyaránt lesz többségi nemzet és kisebbség, ahol az egymásba ágyazódó önkormányzatok és a regionalitás lesz jellemző, ahol majd kötetlenül lehet utazni, munkát vállalni, ahol a határoknak csak közigazgatási szerepük lesz. Most ünnepeljük a magyar államiság ezeréves évfordulóját. Ezt az ezer évet nem egyedül éltük meg, hanem együtt több más nemzettel, jelesül a szlovák nemzettel. Közös a múltunk, sokat hatottunk egymásra, közösek a szokásaink, az ételeink, a népdalaink. Tisztele t a szlovák és a magyar népnek és a többi velünk élő nemzetnek, hogy értékes kultúrájukat megőrizték és gazdagították. A történelmi Magyarországon, amelyre a szlovák nyelv külön szót alkotott, sorozatban kerültek szlovák ajkú püspökök a legmagasabb egyházi stallumokba. Csak a leghíresebbeket említem: Rudnay Sándor, Csernoch János, Serédi Jusztinián hercegprímásokat, akik a második legnagyobb magyar közjogi méltóságot tölthették be, és ez az akkori magyar társadalmat nem irritálta. A kitűnő, egyszerű szlovák parasztcsaládból származó Csernoch hercegprímás akcentussal beszélt magyarul. A katolikus alsópapságban is igen nagy számú kitűnő szlovák pap szolgált az ország egész területén. Anekdotisztikus történet a XIX. század végéről, hogy az esztergomi káptalanba n a 22 kanonokból csak egy Tót és egy Német nevű volt magyar, a többi szlovák ajkú. Vajon mit szólna a mai szlovák társadalom, ha a pozsonynagyszombati érseki széket sorozatosan magyar ajkú papok töltenék be, mondjuk, egy Nagy Árpád vagy egy Kiss Töhötöm nevű. A kérdés gyermeteg. A magyar hívek azonban ennél nagyságrendekkel kevesebbet kérnek. Azt kérik, hogy legyen saját püspökük. Kívánom, hogy leküzdve a nascens nacionalizmus gyermekbetegségét, amelytől mi is nagyon sokat szenvedtünk a múlt században, és amiért nagyon keservesen megfizettünk, eljusson a szlovák társadalom és jelesül a katolikus püspöki kar oda, hogy teljes jogú testvéreinek tekintse a magyar ajkú katolikusokat, hogy azoknak ne kelljen keresztjüket tovább cipelniük. Köszönöm szépen. (Taps. ) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem az államtitkár asszonyt, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Szilágyiné dr. Szemkeő Judit: Igen.) Megadom a szót. SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. T isztelt Képviselő Úr! A magyar katolikus püspök tisztségének létrehozását a szlovákiai magyar nemzeti közösség már tíz éve szorgalmazza. Érhető, hiszen az identitás megőrzésének egyik módja az anyanyelvi képzés, művelődés mellett az egyházi szertartások
