Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - MOLNÁR ALBERT (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János):
3377 (14.20) DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hegyi Gyula képviselő úrnak mondom: éljen a jó szociáldemokrata elmélet és gyakorlat! Azt azonban, amit tetszett mondani a Fidesznek tulajdonítva, az nem áll. (Bauer Tamás: Le van írva!) Te ssék azt a dokumentumot - ha az egy dokumentum - eldobni! Nincsen ilyen Fidesz... (Bauer Tamás: Önöknek kell eldobni! - Szabó Sándorné: Az ország el fogja dobni!) Képviselő urak, nincs olyan Fidesznézet, hogy a polgár az, aki a felhalmozott vagyonából él! (Bauer Tamás: Csak ilyen gyakorlat!) Ilyen Fidesznézet nincsen - az az egyik polgáralternatíva. Lehet valaki úgy polgár, hogy a felhalmozott vagyonából él. De a polgárság nagy része, nagyon nagy része - mondhatnám, 99 százaléka - azok az emberek, akik ön állóan irányítják sorsukat, akiknek megvan a talentumuk, a képességük ahhoz, hogy maguk válasszák meg azt, hogy mit kívánnak. És azok az emberek, akik olyan társadalmat kívánnak, amelyikben ennek a lehetősége megvan. Képviselő Úr! Én falusi gyerek vagyok, kisparaszt családból. Az anyám mindig azt mondta, hogy mi polgárok vagyunk; tehát abban a társadalomban is Magyarországon a polgár ezt jelentette, és ezt jelenti a Fidesznél is. Ismételten mondom, képviselő úr, az, amit tetszett idézni, egy álságos (Közbek iáltások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Így van!) vagy félreértett irat, vagy valakinek a hamisítványa és rátette a Fidesz nevét - az nem a FideszMagyar Polgári Párt nézete a polgárságról! Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Keller László: Egyetértünk. ) ELNÖK (dr. Áder János) : Most megadom a szót Molnár Albert képviselő úrnak. MOLNÁR ALBERT (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gobbi Hildától kérdezte egyszer egy Amerikában élő barátnője: Mondd, Hildám, miért nem maradsz kint? Úgy él hetnél, mint Marci Hevesen. - Gobbi Hilda visszakérdezett: Ha ne adj'isten elfogyna minden pénzed, hány napig tudnál itt megélni pénz nélkül? - A barátnő rövid ideig gondolkodott, majd válaszolt: Körülbelül egykét napig. - Látod - mondja Gobbi Hilda , ez ért nem. Nekem Magyarországon, ha semmi pénzem nem lenne, akkor sem kellene éhenhalnom vagy betörnöm. Mindig akadna egy barát, egy ismerős, akitől kaphatnék egy tányér levest, meleg vacsorát, ahol meghúzhatnám magam, mert mi így élünk itthon mind a tízmill ióan. (Dr. Horváth János: És Amerikában nem?) Kedves Képviselőtársaim! Vajon mit mondhatna ma erre a kérdésre a művésznő, ha élne még, és újra nekiszegeznék ezt a kérdést? Élneke még a régi barátságok, létezike még az az emberszabású Magyarország, ahol s zinte mindenki mindenkit ismert, de legalábbis volt egy közös ismerősük, akihez fordulni lehetett, ha baj volt? Ez az összetartó erő, ez a társadalmi kohézió, mely minden szabad társadalom alapja, sajnos mai társadalmunkból végzetesen elveszni látszik, s h elyét egy tekintélyelvű, egyre ellenőrizhetetlenebb és központosítottabb csoport uralma veszi át, pedig egy szétszakadó társadalomban annál nagyobb a feszültség, minél mélyebb a társadalom rétegeit elválasztó szakadék. Ha mai vezetőink szétnéznének egy kic sit a mai társadalmi valóságban, József Attila "Hazám" című versét láthatnák viszont: "Retteg a szegénytől a gazdag/ s a gazdagtól fél a szegény. /Fortélyos félelem igazgat/minket s nem csalóka remény."/ Ám a félelem nem kohéziós erő, a félelem izolál, els zigetel, s a társadalmi szolidaritás, a közösség segítő és megtartó ereje a valóságos létezés helyett egyre távolabbi reménnyé válik. Ne engedjük, hogy reménnyé olvadjon a szabadság, a szabad társadalom éltető ereje! Ezért, képviselőtársaim, mi együtt tehe tünk! Ezt várja el tőlünk a társadalom. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Hegyi Gyula képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra.
