Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
3373 akarunk a kisgyermekes családokon, azon az 54 százalékon, akik az átlagjövedelem alatti szinten élnek, és azokon, akik ebben a szegénységi k ategóriában és az elszegényedők között élnek. Tervezzük visszasorolni a nullaszázalékos áfakulcsba a gyermekpelenkát, a bébiételt, az autóba kötelező gyermekülést. Tudjuk, itt és most kellene segíteni a leszakadókon, az elszegényedőkön, a szegénységben élő kön. (14.00) Tudjuk, itt és most kellene segíteni, mert közös az érdekünk, közös az ügyünk, közös a felelősségünk. A szegénység, az elszegényedés nem a szegények gondja, terhe csak - mindannyiunké; ugyanúgy, ahogy Magyarország is közös hazánk, mindannyiunk é. Nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell - írta Váci Mihály. Nem elég píárolni, hanem érdemi, valós, szolidáris, társadalmi bizalmat erősítő politikát kell megvalósítani - mi ezt akarjuk. Számunkra nincs polgár és polgárabb. Tudjuk: közös a terhünk, közös a múltunk, közös a jövőnk a rendszerváltás veszteseivel és nyerteseivel. A vesztesek, a gyengék azonban védelemre szorulnak. És esélyt várnak - mi ezt szeretnénk nyújtani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áde r János) : Megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, szintén Magyar Szocialista Párt. DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány gondolatot mondjak az időskorúak, a nyugdíjasok problémái ról. A mai társadalomban is szorosan, elválaszthatatlanul él egymás mellett három nemzedék: a felnövekvő ifjúság, a társadalom fennmaradását biztosító aktív népesség, valamint az előzőekben már jelzett feladatainak eleget tett idősebb nemzedék. E három nem zedék együttélése a társadalmi kohézió alapfeltétele, és ez nem valósulhat meg a generációk megértő, békés egymás mellett élése nélkül. A mai időskorúak - a népesség közel egyharmadát teszik ki - aktív korukban biztosították a felnövekvő nemzedék, valamint az akkori idősek létfeltételeit. Feladatukat abban a reményben látták el, hogy a munkájuk kapcsán az életük során befizetett járulékok alapján békés, nyugodt, biztonságos öregkoruk lesz. A viszonyok fejlődése következtében azonban a társadalom szerkezete megváltozott, aminek az eredménye a többgenerációs családok szinte teljes szétesése, megszűnése. A generációk arányának megváltozása, az egyensúly megbomlása számos társadalmi, egyéni és gazdasági konfliktus forrása. Jelenleg az időskorúak, a 60 év feletti ek 34,3 százaléka egyedül él, a házastársával, illetve az élettársával él ezen összesség 40 százaléka, míg három főnél nagyobb családban mindössze 21,7 százalékuk él. A halmozottan hátrányos problémák tekintetében a mélyszegénység bugyrában tehát az a 34 s zázalékot is meghaladó idős, egyedül élő nyugdíjas társadalom van a leginkább. Érdemes megfigyelni azt, hogy vajon hány évet dolgoztak ezek az emberek addig, amíg eljutottak a nyugdíjaskorukig, és várják a mai társadalomtól a tisztességes ellátá sukat. Az öregségi nyugdíjasok 45,1 százaléka 36 évnél több időt töltött munkaviszonyban, és még a rokkantsági nyugdíjasoknak is több mint a fele 30 évet vagy pedig annál többet dolgozott. Mindebből adódik a kérdés, hogy a munkában eltöltött országépítő, c saládnevelő, aktív élet után milyen az öregkor életminősége, milyen a társadalmi, erkölcsi és anyagi megbecsülésük. A válaszunk egyszerűen az, hogy: méltatlan. E méltánytalanság az idő előrehaladtával mindeddig nem csökkent, s nyugodtan megállapíthatjuk az t, hogy a rendszerváltozás óta inkább fokozódott. Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjasok problémáján javítani őnélkülük nem lehet. Ezért ezúton is szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a nyugdíjasok sorsát érintő minden kérdésben szükséges a nyugdíjasok érdekképviseleti szerveivel történő aktív együttműködés, így külön
