Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
3370 Én a Bursa Hungaricáról nem beszélek, mert ő erről már beszélt, de én ennél is nagyobb botránynak tartom az Arany Jánosprogramot, amelyről még Környei László helyettes államtitkár úr is a bizottsági ülésen bizony elismerte, hogy nem a legjobban sikerült, 600 helyre mindössze 355 jelentkező volt, ezt ő is kudarcnak minősítette. De nem is ez volt a legnagyobb botrány, hanem az, hogy történetese n a 355 között volt egy cigány kislány jelentkező, Szilvia - a vezetéknevét nem mondom, Szilvia , akit nem vettek föl, mert nem találtak olyan képzési formát neki, amiben a tanulását biztosítani lehetett volna, és amikor elment a minisztériumba panaszkodn i, akkor azt mondta neki az egyik minisztériumi tisztviselő, hogy de kedves kislányom, ez most nem roma, hanem magyar program. Hát itt van a probléma, kedves képviselőtársaim, hogy önök például ezt a társadalmi réteget nem közénk tartozónak tartják! Selmec zi Gabriella, remélem, nem tudatosan lódított, amikor a 39 pont egyikében azt mondta, hogy önök indították el a sulinetprogramot. Fordítva történt, önök leállították, és csak nagyon lassan kezdődött el újra a sulinet programja. Tessék utánanézni - remélem , hogy nem tudatosan lódított, hanem megtévesztették. És most rátérnék arra, amit szeretnék elmondani: néhány adat. Ma a társadalom jövedelmi szempontból legalsó 20 százalékot kitevő rétegében nevelik a gyermekek körülbelül felét. E családok, társadalmi cs oportok iskolázottsági, műveltségi szintje is jóval alacsonyabb a társadalmi átlagnál. A sokszorosan hátrányosan helyzet egyúttal sokaknak jelenleg reménytelen helyzetet is jelent, a "nincs kiút" érzését. A tapasztalat az, hogy az elmúlt másfél évtizedben a társadalmi mobilitás bizonyos rétegek számára bezárult. Terjedőben az a vélemény, hogy a szegények önmaguk szegényei, hiszen csak akarniuk, dolgozniuk és tanulniuk kellene, és kitörhetnének ebből az állapotból. A munkanélküliség egyesek szerint mármár d eviancia. Dolgozzanak, majd jobban élnek! - halljuk gyakran akár még a miniszterelnök úr szájából is. Választókerületemben - már elhangzott ez a mai napon - bezárták tavaly a Mannesmanngyárat, 1200 munkahelyet felszámolván. Ez akkor visszhangtalanul marad t, dacára annak, hogy kijött a területfejlesztési bizottság fideszes elnöke, és a miniszterelnök úr nevében segítséget ígért Sárbogárdnak és környékének. Természetesen nem történt azóta semmi. Most a Danonegyár, a Győri Kekszgyár bezárásakor miniszterelnö k, államtitkárok kampányolnak - persze nem fog semmi sem történni, mert ha a Danone úgy dönt, akkor úgyis be fogják zárni. Egyenlő a mérce, kedves képviselőtársaim? Szintén a választókerületemben két szomszéd községből az egyikben jelentős a romák aránya. Az óvodában már 90 százalék, az iskolában eddig 50 százalék körüli volt a roma gyerekek aránya. Ebben a tanévben több mint 70 nem roma gyereket átírattak a szomszéd község iskolájába. Kommentár nincs. A fent elmondottak azt tanúsítják, hogy szemben például a miniszterelnök úr nem kis optimizmussal nemzeti egységet hirdető és azt mármár valós társadalmi állapotként feltüntető véleményével, csökkenőben van a társadalomban az összetartozás, a szolidaritás érzése, tehát gyengül a társadalmi kohézió. (13.50) Ké rdés: alkalmase a mai magyar iskola a hátrányok mérséklésére? Sajnos, a mai magyar iskolarendszerben a szelekciós folyamatok váltak a fő irányokká, és az iskolarendszer lényegileg három rejtett iskolarendszerre szakadt: 1. A jól ellátott, döntő többségébe n nagyvárosi általános iskolák, elit gimnáziumok - különórák, iskolán kívüli idegen nyelvi és jogosítványszerző képzés árnyékrendszerével kiegészített - felsőoktatásba vezető rendszere. 2. A többség számára létező nyolcosztályos általános iskola és négyosz tályos gimnázium vagy szakközépiskola rendszere.
