Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
3368 pártok nem lépnek ezen túl, és nincs egy nemzeti minimum vagy megegyezés egy ilyen ügy kezelésében, addig a sikerre sem nekünk, sem ennek az országnak reménye sincs. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Selmeczi Gabriella, a Fidesz képviselő asszonya. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjék meg, hogy reagáljak arra a dilem mára, problémára, amelyet Lamperth Mónika vetett föl a nyugdíjasoknak juttatandó 5 ezer forint kérdésében. Ugye, év elején szó volt arról, hogy a nyugdíjasok kaphatnak egyszeri 5 ezer forintot. Ennek azonban volt egy alternatívája is, amit a kormány megtár gyalt - ha jól tudom, Harrach miniszter úr tájékoztatása alapján , ez pedig az, hogy ne csupán ezt az 5 ezer forintot adjuk oda a nyugdíjasoknak, hanem legyen egy markánsabb nyugdíjemelés. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Ezzel véleményü nk szerint jóval jobban jártak a nyugdíjasok, hiszen egyfelől ezzel az 5 ezer forinttal az a probléma, hogy nem épül be a nyugdíjalapjukba, amíg a második körös nyugdíjkiegészítés, nyugdíjemelés - bocsánat, egészen pontosan - emeli a nyugdíjalapjukat, teh át tulajdonképpen ez a 45 milliárd forint, amit erre fordítottunk, ez sokkal jobban, sokkal hasznosabban beépül a nyugdíjakba. Úgyhogy ha jól tudom, azért döntött a kormány ezen megoldás mellett. Ez az 5 ezer forint nem veszett el, ez benne van ebben a nyu gdíjemelésben, és nem egyszer kapják meg, hanem minden egyes hónapban, hiszen a nyugdíjalapot emeltük meg ezzel a bizonyos százalékkal. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Bernáth Ildikó, a Fides z képviselője. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma délelőtt, amikor ez a politikai vitanap elkezdődött, az egyik szocialista képviselő úr azt mondta, hogy ne forduljunk mindig a múltba, ne bolygassuk a mú ltat, mert az már történelem. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok az emberek, akik a rendszerváltást követően kerültek olyan helyzetbe, amely indokolttá és szükségessé tette ezt a mai vitanapot, feltehetően nem tudják ezt ilyen elegáns távol ságtartással nézni, hogy az ő életük az csak puszta történelem, kezeljük ezt így, és ne is foglalkozzunk vele. A 90es évek elején, amikor a rendszerváltoztatás bekövetkezett az országban, mélyreható társadalmi és gazdasági változásoknak voltunk szemtanúi. Ekkor történt az, hogy összeomlott az a szocialista nagyipar, amelyet negyven éven keresztül oly lelkesen építettünk - már aki , és a szocialista nagyipar összeomlásával több mint egymillió, 1 millió 174 ezer munkahely szűnt meg. Ezzel együtt természetes en csökkent a foglalkoztatottak száma, és a társadalom megismerkedett a munkanélküliséggel, mely tömeges méreteket öltött. A gazdaság a piacgazdaságra való átmenet során hatékonyabbá, versenyképesebbé és fejlettebbé vált, ez igaz, de ezt az átalakulást nem kísérte a társadalmi jólétnek a növekedése. (13.40) Ez az időszak a súlyos gazdasági visszaesés, a magas infláció, az életszínvonal csökkenésének kora volt. A gazdaság átalakulásával a társadalom összetétele is radikálisan megváltozott. Új társadalmi csop ortok jelentek meg, mint a hajléktalanok vagy mint a munkanélküliek. Növekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek, melyek következményeként új társadalmi gondokkal kellett szembenéznünk. Az előző kormány megszorító intézkedéseinek hatására, melynek bevezetése Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter nevéhez fűződik, jelentősen csökkentek a reálkeresetek, és a foglalkoztatottak aránya is ekkor érte el a legalacsonyabb mértéket. Több tízezer család került kiszolgáltatott helyzetbe, vált szegénnyé.
