Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
3362 olyan magas munkabért kapott. Nem azért, mert a külföldi kapitalista filantropikus magatartástól lett volna vezetve, hanem mert annyit ért a munkája; és a külföldi beruházók pedig eljöttek Magyarországra, és ugyancsak jelentős nyereségre és profitra tettek szert. Tehát megvolt a magyar forrás, a termelőeszközök - csak nem állt össze az alatt a gazdaságpolitika alatt, amit itt azokban az években bevezettek. Engedtessék meg, hogy egy példát mondjak. Olyasmi ez, mint amikor a juhászlegény, a ki úgy gondolja reggel, hogy majd a nyájat legjobb lesz legeltetni a dombtetőn, azonban nem a dombtetőre irányítja őket, hanem először le a lápba és a mocsárba, hogy jól fáradjanak ki, aztán majd akkor legelhetnek a dombtetőn. Hát, szóval Bokros Lajos és a Bokros Lajosféle gazdaságpolitika először a magyar gazdaságpolitikát visszaszorította, a lehetőségei mögé szorította, hogy aztán majd kiemelkedjen. De hát kiemelkedett volna akkor, ha nyomban elindult volna fölfelé a dombon, mint ahogy az előző példáim m ár mutatták! Idő hiányában végül is még annyit szeretnék hozzátenni, tisztelt Ház, a téma gazdaságpolitikai oldalról való megvilágításához, hogy a társadalom szétszakadása persze hogy következhet abból, hogy a jövedelemelosztás és a vagyonelosztás szélesed ik. Magyarországon sok statisztikai adat van arra, hogy ez szélesedik. (13.10) Azonban, tisztelt Ház, nekünk az is a feladatunk, hogy tudjuk olvasni a számokat. Benne van ezekben a számokban az is, hogy valóban a magas jövedelműek jövedelme, vagyona majdne m exponenciális módon növekszik, viszont az alacsonyabb jövedelműek fizetsége kevésbé határozott rátával. Tehát mindenkinek több a jövedelme, mint nyolc évvel ezelőtt volt, a statisztikai számok szerint, azonban van, akinek sokszorosan nagyobb, és van, aki nek csak félszer olyan nagy, mint ezelőtt tíz évvel volt. Tehát az arány, ami az embereket nyugtalanítja, és a szélesedő szakadék a gazdagodók és a kevésbé gazdagodók között, ez az, amivel a gazdaságpolitikának jó szembenézni, és nem pedig teátrikus és elo kvens mondatokban azt a látszatot kelteni, hogy minden rosszul megy. Igenis, az ország növekszik, a gazdasági mutatók ezt bizonyítják, ebből kifolyólag jó úton járunk, ahol pedig nem, arra megvan a lehetőségünk, hogy gyomláljuk azokat, amik nem tartoznak o da. Erre hívom mindnyájunkat, és akkor ez a vitanap nem úgy fog lemenni a történelemben, és nem úgy fog emlékezni rá Nagy Sándor képviselő úr és az egész ország, hogy Nagy Sándor képviselő úr öngólt lőtt. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban. ) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője. KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Én úgy gondolom, hogy a legnagyobb baj az, ha fontosabb a nagyotmondás, mint az igazmondás, nagyobb baj az, ha a kormány képviselői a nagyotmondást fontosabbnak tartják, mint az igazmondást, és bajnak tartom azt, hogy az illetékes miniszter nem ül végig egy ilyen fontos vitanapot, és annyi időt sem szakít rá, hogy végighallgassa az elhangzó érveket. Én nem erről szeretnék beszélni, hanem sokkal inkább arról, hogy mi milyen Magyarországot szeretnénk a következő években. Sokféle magyarázat adható erre, de véleményem szerint talán a legegyszerűbb magya rázat az, hogy olyan Magyarországot szeretnénk, ahol mindenkinek esélye van a megélhetésre és a jólétre. Olyan Magyarországot szeretnénk, ahol nincsenek leszakadó, hátrányos helyzetű emberek sem, nincsenek leszakadó és hátrányos helyzetű térségek és régiók , mert az a meggyőződésünk, hogy ilyen leszakadt régiókkal, kettészakadt országgal nem lehetünk egyenrangú tagjai a fejlett nyugateurópai társadalmaknak. Arról, hogy ezzel kapcsolatban milyen problémák vannak, szeretnék néhány konkrét adatot is felsorolni önöknek, ezek elsősorban
